Korina

Az úgy volt, hogy elnéztük a Korina nevű vendéglátóhelyet… Történt ugyanis, hogy arról az oldalról, ahonnan mi közelítettük meg, csak a sörös cégért, meg a nagy Borsodi-s molinót láttuk belőle, nyilván azt hittük, hogy egy sörözőre bukkantunk. Aztán belépve már gyanús volt, hogy egy hűtőpultból béka desszertek és minyonok kacsintgatnak felénk, kocsmákban ritka jelenség ugye mindkettő, de túl jól nézett ki odabent minden ahhoz, hogy otthagyjuk, úgyhogy mégsem hátráltunk ki a nagy meglepetésünkben.

Ez a története annak, hogy hogyan találtuk meg a Hajdúhegy minden bizonnyal legjobb söröző-kávézó keverékét a Baktai út 2. szám alatt. Szépen és igényesen felújított belterével, mintaértékű mosdójával, nagyon kedves kiszolgálásával minket egyből levett a lábunkról a Korina – aztán mivel ez az érzésünk egészen távozásunkig nem változott meg, úgy gondoljuk, hogy nem alaptalanul kedveltük meg a helyet. Egy csúnya ajtón belépve egy annál szebb, parányi méretű beltérben találtuk magunkat, ahol négy asztal fogadott. Vagyis első ránézésre csak három, a negyedik, amit aztán a kedvencünknek választottunk, a bejárat melletti fal mögé volt eldugva. Egyetlen oldalról lehetett csak megközelíteni, ha ez sikerült, akkor puha ülőalkalmatossággal járt a kedvünkben, egyszóval mi imádtuk. Talán pont a szűkössége miatt, de egy kimondottan hangulatos helyet ismertünk meg a Korinában, igazából ilyen cuki vállalkozás cuki eredményének tűnt az egész, amit még ha lett volna hibája, sem tudtunk volna nem szeretni. Finom süteményekkel, átlagos árakkal, kortól függetlenül csak ajánlani tudjuk a helyet, úgy baráti sörözésekhez, mint édeskettes turbékolásokhoz. A hivatalos nevén egyébként Korina kávézónak hívott (nekünk akkor is sörözőként megmaradt) helyhez egy nagyobb méretű fedett terasz is tartozik, azt a hideg miatt mi nem tudtuk kipróbálni, de feltételezzük, hogy ha csak nincs éppen egy focimeccs a szomszédos pályán, akkor abban sem nagyon tudnánk csalódni.