A fenti képet alaposan szemügyre véve megannyi részletre felfigyelhetünk, valószínűleg be tudjuk lőni, hogy az Érseki palotát látjuk rajta, lelkes egrieknek még talán a sarki emléktábla szavai is rémlenek, miszerint „E palota udvarán mondta 1849. március 31-én Kossuth Lajos: Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot.” A kép szélére beosonó turistacsoport is feltűnhet, igen ám, de valami elbújt a képen, valami olyan, ami mellett naponta több ezren elsétálunk, és mégsem figyelünk fel rá. Nem a citerás bácsira gondolunk. De akkor mi lehet?
Hittük volna, hogy Egerben is van lakatfal? Vagyis egy olyan hely, ahová szerelmesek, egyedülállók vegyesen zarándokolnak el, a kedvesük, vagy éppen a megőrizni kívánt emlékük eszméjét lelakatolva? Pedig van ilyenünk, méghozzá a fenti képen.
Nem nehéz elsétálni mellette, jelenleg ugyanis alig egy tucat zálog őrzi az emléket, de akkor is létezik. A lakatok állapotából és a rájuk telepedő rozsdából következtetve pedig ráadásul nem is egy-két éve lehetnek ott, csak hát ugye mi sem vettük észre eddig őket. Lakatfal egyébként gyakorlatilag mindenhol van már az országban, hol mesterségesen adnak keretet nekik, mint például Szolnokon, hol pedig csak úgy kialakul, mint Miskolcon, Budapesten, vagy éppen Pécsett, ahol a legrégebbi és legnagyobb példány található belőle. Érdemes a linkre bökni, valahogy úgy néz ki a csupa nagybetűs lakatfal… :) A téma iránt mélyebben érdeklődőknek egyébként ajánljuk a témáról szóló Wikipedia cikket, érdekes olvasmány.
Lényeg a lényeg, hogy kis egri blogként fejünkbe vettük, hogy teszünk valamit a mi lakatfalunkért, és megpróbáljuk növelni a rajta lógó zálogok számát. Nem csak ezzel a cikkel, de egy Facebook oldallal is, amit frissen készítettünk el az ügy érdekében. Ha gondoljátok, kedveljétek, de ami még fontosabb, használjátok az egri lakatfalat, ha alkalmatok van rá!
