Új, és egyben végletekig pozitív irányba látszanak nyitni az Egerhez köthető borászaink, a nemes nedűkön túl ugyanis sorban kezdenek már szolgáltatásokat – nevezzük – élményeket is kínálni.

Bolyki János folyton fejlődő Dűlőjéről áradoztunk már eleget, legutóbb például a Feszt! Eger kapcsán, ám mellé nemrégiben két újabb elem is érkezett, egyszer Gál Tibor Fúziója, másszor pedig dr. Csernus Imre, Csutorás Ferenc és Mészáros Péter Almagyar szőlőbirtoka. Előbbi, ha jól csinálja, a belvárosban válhat egy minőségi szórakozóhellyé, utóbbi pedig elsősorban a város turisztikai kínálatához adhat egy egészen különleges kis cikkelyt.

Feszt! Eger a Bolyki-völgyben

A Fúzió egyszerre pincészet, pincebár és interaktív bikavér múzeum, ötvözve mindezt minőségi vendéglátással és belvárosi – így roppant kedvező elhelyezkedéssel. Az már csak hab a tortára, hogy ezeket sikerült egy építészetileg is különleges köntösbe bújtatni, feldobva így nem csak a Csiky Sándor utcát, de kicsit a belváros egészét is. 

Gál Tibor Fúzió

Az Almagyar a város szélére települt, és nyitotta meg ott nemrég új épületét a vele járó szolgáltatásokkal együtt, így borterasszal, borkempinggel és venyige spa-val. A hatvan férőhelyes és körpanorámás borterasz szezonálisan, május közepétől október közepéig üzemel, szerdánként kertmozival kiegészülve, a borkemping pedig három kunyhóval, négy lakóautó- és hat sátorhellyel hivatott javítani Eger szegényes (egy darabot számláló) kempingfelhozatalán. A venyige spa a kedvencünk, ez egy sima kis medencét jelent, viszont közvetlenül a szőlők közt, kilátással az Eged-hegyre, hát valami ilyesmi körülmények közt tudjuk elképzelni a hangulatos fürdést.

AÉS Venyige spa

A borászaink azért számítanak nagy kincsnek, mert azon kevesek közt vannak, akik munkájukból adódóan kötődnek Egerhez. Értsük ez alatt, hogy míg más beruházók nem csak a várost-, de az országot is könnyen elhagyhatják ötleteikkel a nagyobb profit reményében, a borászoknak pont Eger kell ahhoz, hogy azok lehessenek, akik szeretnének. Minőséget és nevet is biztosít nekik a város, amire úgy tűnik, érdemes építeniük – ezzel az építéssel pedig tovább erősítik a saját „várukat”, minél többen lesznek és minél magasabb színvonalon teljesítenek ugyanis, annál jobb megítélést szereznek az egész borvidéknek. Köztük maguknak is. Az már csak a történet szépsége, hogy ez az idézőjeles versenyzés csak összefogással működhet igazán jól, illetve, hogy ebből az egészből a város bort nem fogyasztó rétege is igen komolyan profitál. Messze sem kell menni és mindkettőre láthatjuk a példát: ahogy a sajátjaik mellett más egri borászok borait is értékesítik a felsorolt pincészetek, úgy a város lakossága is szép (és remélhetőleg egyre szebb) számban él a felkínált lehetőséggel, és megy el kikapcsolódni ezekre az egészen egyedülálló helyszínekre. Eddig happy endnek tűnik a történet, aztán bízunk benne, hogy így is marad, mi mindenesetre addig is csak csupa szépet és jót tudunk mondani a borászainkra, amiért még jobbá teszik nekünk a városunkat.

Bolyki fényképét innen, a Fúzióét innen, az AÉS fotóját pedig innen használtuk fel, érdeklődőknek ajánlott tovább kattintani a linkekre még több felvételért.