Skip to main content
Kereskedelem

Az egri turizmus jövője

By 2012. augusztus 2.4 hozzászólás

Még a strandbővítésről szóló cikkünkben írtunk róla, hogy az utóbbi években gyökeresen megváltozott a turizmus alakulása hazánkban – korábban alig ismert nevű települések kerültek a ranglisták élére, az idézőjeles nagyok, pedig sorra csúsztak le onnan. Megyeszékhelyünk megőrizte ugyan élvonalbeli szerepét, érkező turisták számában mindmáig a harmadik leglátogatottabb város vagyunk ugyanis az országban, az itt töltött vendégéjszakák számában viszont már jó ideje nem szereplünk a dobogósok közt. A helyzet pedig nem biztató, míg máshol sorra készülnek el a vidéki belvárosok felújításával, Egerben mindmáig el sem kezdődött az ilyen jellegű munka, nem mellékesen pedig a turisztikáért felelős TDM szerveztünk sincs a helyzet magaslatán, szakembereinknek hála szemrebbenés nélkül buktunk el ugye egy 100 milliós pályázatot nem olyan régen. Az látszik tehát, hogy ha tartjuk a jelenlegi irányt, akkor hamarosan feledésbe merül a város neve, ha örökre nem is, de turisztikailag frekventált pontként mindenképp. De merre is lehet akkor a kivezető út, avagy mi a turizmus jövője Egerben?

Gondolataink egy részéért a Kravalik Zsuzsa városfejlesztő szociológus, Tóth-Deme Miklós ingatlanfejlesztési szakértő, Zöld Péter építész-várostervező munkájából megjelent, British Council – Creative Cities – Az egri turizmus továbbfejlesztése című dokumentumhoz is nyúltunk. A kiadvány IDE KATTINTVA letölthető.

Mostanra már mi is tudjuk itt a piciny városunkban, hogy a turistáknak élmény kell elsősorban, nem pedig látnivaló. Kézenfekvősége ellenére nem régen szerzett felismerés ez nálunk, dacolva a nyugati irányvonalakkal, ahol pár tízezer forintból előállított attrakciókkal is valódi emléket tudnak szerezni az embernek, mi az ország leglátogatottabb vidéki múzeumát sem tudjuk mindmáig izgalmassá tenni. De! Már legalább tudjuk, hogy azzá kéne. Hogy mit is értünk az élmény fontosságán, elég csak egyébként egy kiváló egri múzeumra mutatni példaként. A Város a város alatt pincerendszerben említésre méltó, konkrét látnivaló aligha  akad, az előadásmód mégis országos hírűvé tette a „hét magyar csoda” egyikét. Mostanra a Líceum is elindult ebbe az irányba, a Varázstorony interaktív módon próbálja lekötni a gyerekeket, nem csak mutatva így nekik, hanem az érdekességek résztvevőivé téve így az érdeklődőket. A szomorú, hogy az egész városból mindössze ezt a két pozitív példát tudjuk felhozni, Bazilikától a Marcipánián át a Minaretig, mindenhol csak megmutatjuk, hogy mink van, de nem engedjük részesévé válni a hozzánk látogatókat. Azokat a látogatókat, akik így szép emlékkel távoznak ugyan, mert tetszett nekik, amit láttak, de eszük ágában sincs visszatérni, mert hát minek ugye kétszer megnézni ugyanazt. Égető probléma, hogy nem tudjuk megfelelően tálalni a kincseinket, nem csak Egerben egyébként, de az országban sem. Bizakodásra adhatnak okot a beígért fejlesztések, csak ne lenne az a fránya feltételes mód mindegyiknél. Megvalósulásukkal a vár, az Érseki pincerendszer és a termálfürdőnk is nagyságrendekkel élménytelibb lehetne, visszatérővé, vagy legalábbis mindenképp több éjszakát itt töltővé téve ezzel a turistákat.

A múzeumaikkal már tudjuk tehát, hogy mit kéne kezdeni, na de mi lesz magával a várossal és a betöltött szerepével? Eger soha nem számított egy hosszú kalandnak, tipikusan az a település vagyunk, ami egy napra sok, de kettőre már kevés. Érdekes viszont, hogy ezt a szerepet nagyszerűen ki is lehetne aknázni némi segítséggel. Nem tudunk akkora élményfürdőt építeni, ami egy hétre letudná horgonyoztatni nálunk a vendégeket, a város szűken vett vonzáskörzete viszont nagyszerűen betöltheti ezt a szerepet, Egerrel, mint bázissal az élen. Két-két nap Egerben és Egerszalókon, egy-egy nap Demjénben, Bogácson és Mezőkövesden, aztán el is telt egy egész hét. Egernek továbbra is kötelessége megőrizni a neve súlyát, vagyis azt a szintet minimum hoznia kell, amit eddig is tett, e-mellé viszont az élvonalban maradásához szükséges belenőnie az éjszakai életbe is. Át kell alakulni ahhoz az idézőjeles nagyvárosi képhez, ami képes kiszolgálni a környékről, egri szálláshelyre hazatérő utazókat, programokkal, élettel este is. Legyen lehetőség rá, hogy a vár csak egy nap végi program legyen, és ne a délelőtt meghatározó momentuma, hogy a turisták érezzék igényét, hogy estére bejöjjenek hozzánk vacsorázni, egy koncertet végighallgatni, vagy csak egy jóízűt sétálni. Programokkal, tovább nyitva tartó látnivalókkal, rendezett közterületekkel jövő nyárra már el is érhetnénk mindezt.

Ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk, úgy Magyarországon, mint a nemzetközi régió hasonló karakterű városai közt, elengedhetetlen, hogy ne csak fő programként kínáljuk magunkat, hanem egyfajta gazdag kiegészítésként a környéken töltött időhöz. Van már hozzá egy frappáns városmárkánk, számos nagy hírű múzeumunk, remek környékünk, az eredmény érdekében már csak csiszolgatni kellene ezek összhangján.

Szólj hozzá! 4 hozzászólás

  • Névtelen szerint:

    A szálláshelyeket pedig ellenőrizni kellene!Sajnos sok szállásadó csak a pénzt szedi be,és nem sokat ad a higiéniára,úgy adja át a szálláshelyet ahogy az előző vendég kiment belőle!!Igy a kisebb pénzű vendég akinek nincs pénze az egyébként nagyon drága szállodákra,inkább hazamegy és nem alszik Egerben!!!!

  • Tietze Nándor Pál idgenforgalmi közgazdász szerint:

    Rendezhet Egerben akárki, akármit – nem fog megélni. Kérdés: ki adja el Egert? Ki értékesíti. Ki hozza, szervezi Egerbe a vendégeket? Ki „teríti” Egert a turisztikai piacon? Hogy lehet, hogy a világ egyik legnagyobb hegedűvirtuózának a koncertjén aug. 2-án 380 néző volt? De sajnos a zenei műveltségi szint olyan alacsony, hogy nincs a világcsodára érdeklődés, mert mi az, hogy fizetni kell érte? – Egerben csak az sikeres, ahol a nézőnek fizetnek, ha elmegy oda! – A várost és a látványosságait az egrieknek kellene, a saját lakosságnak kellene eltartani! – A másik gond, hogy a szállásadók nem mernek ajánlani a vendégnek, mert akkor nem marad pénzük, hogy egy nappal többet fizessenek a szálláshelyen. Szerencsétlen nem gondol arra, hogyha este a vendég elmegy egy boros porgramr, akkor kénytelen itt aludni a szesz miatt. Szerencsétlen képtelen felfogni, hogy ha egy esti programot ajánl neki ,akkor talán meghosszabbítja az itt létét! „Nem lehet ajánlani, mert két éjszakát foglalt” . nma és, meghosszabbítja az ittlétét! – A betokosodott egri gondolkodást kellene először megváltoztatni és aztán fejleszteni a várost és új kínálati elemekkel megjelenni.

  • egri ménes szerint:

    En is szivesen hozzászolnék ehez az egri témához, mint egészen kivülálló de mégis nagyon kiváncsian érdekelt személy.(59 évesen)
    Németországból érkezve 2011 szeptemberében volt alkalmam Eger városát közelebbröl megismerni. A negativ vélemények ellensulyozására, én pozitivummal támasztanám alá ennek a valóban szép es jelentös történelmi multú varoskának a
    jövövel kapcsolatos törekvéseit. Nem tudom mik voltak itt az ujj beruházasok, nem ismerem az aktualis programokat sem,
    de az általános benyomas amit kaptam a városrol az nem megvetendö. Lehet hogy nem az egész városra ervényes de kellemes érzes volt a látni es tapasztalni az utcák, terek, es a látnivalók körüli tisztaságot. A rendezett városi parkokat, sétányokat szivesen használtam az öszi kellemes idöben. A muzeumok dolgozói minden kérdésemre messzemenöen es nagyon barátságosan válaszoltak. A termálfürdö tisztasága szinvonalas konfortja szintén pirospontokat szerez a városnak. Ami a város ejszakai életét illeti, ….. hát igen ahoz több turistának kellene jönni hogy megtöltsék
    ennek a „barokk ékszerdoboz”-nak az amugy nagyon romantikus utcáit éttermeit es szórakozóhelyeit. Nem utolsósorban emliteném meg a város peremén található kevésbé ismert de figyelemreméltó lovaskultúránk képviselöiröl, es az egri borfajták nemes jó ízének ápolóirol sem. Tisztelettel M.J. Halle (D)