A Múltkor cikksorozat lényege egy olyan kötetlen nosztalgiázás, ahol a személyes történetek összeforrnak a városunk múltjával.  Míg a mesélőnek talán öröm felidézni az egykori eseményeket, nekünk mindenképpen nagy élmény olvasni a régi időkről. A sorozatba várjuk a további beküldéseket, erről részletek a Múltkor oldalán olvashatók.

Az év bármely időszakában a Dobó téren sétálok, vagy leülök nézelődni, mindig azon töprengek, hogy aki tervezte a Skála áruházat, és akik hagyták megépíteni, milyen volt a stílus-, illetve a szépérzékük. Most viszont, hogy elkezdődött a felújítás és biztos nagyon másképpen fog kinézni a város, valami furcsa érzés lett úrrá rajtam. Hirtelen felindulásból lebontanák, talán még sírva is fakadnék. Nehéz megindokolni, de valahogy hozzám nőt a kis csúnyaság, amit eddig nem akartam bevallani még magamnak sem. Mindig törtem az agyam, hogy, ha már meg van az ártatlan, miként lehetne kicsinosítani, hogy ez a barokk gyöngyszem végül is belenyugodjon és elfogadja.Volt olyan álmom, hogy végig zöld növénnyel volt befuttatva, a beton nem látszódott sehol, csak a csillogó üvegportálok, és a tetőn pedig, mint az uszoda tetőszerkezete egy csúcsos valami, amit különböző figurák vettek körül, de hogy azok kik, vagy mik voltak, sosem tudtam megfejteni. Álom.

A 70-es évek eleje nagyon mozgalmas időszak volt. Kitört a divatban a forradalom. A térd feletti szoknya, a trapéznadrág, nadrágkosztüm és a lényeg, a pepit és a tupirt lassan felváltotta a sason frizura. Ez egy híres francia mesterfodrász vágási technikája volt, és ember legyen a talpán aki kibírta a kétórás vágást, mert tincsenként kellett. Kibírtuk.

Az Önkormányzat oldalán volt egy nagy fodrászszalon, egész Egerben csak ott vágták így a hajat és olyan nagy forgalmuk volt, hogy már akkor is időpontot kellett kérni. Minden elfogultság nélkül, nagyon jól néztünk ki.

Visszatérve a Skála áruházra, lehet, hogy akkor Centrumnak hívták? Teljesen mindegy. A Kertész utcában, egy házban laktunk az áruház igazgatójával, és a feleségével nagyon jó viszonyban voltam. Mindig szólt, ha valami különleges árút kaptak. Ilyen volt a Május 1 ruhagyár, olyan kiváló minőségű konfekció árút gyártottak, aminek a legnagyobb részét exportálták, hihetetlen, de még  nyugatra is. A Tisza cipőgyár, valódi bőr, szép fazonú cipői, kiváló női, férfi pamut fehérneműket árultak, és az elegáns szövet férfiöltönyök, és mind  ezt, elfogadható áron meg lehetett venni, az akkori fizetésekből.

Ez a sokat kritizált „mostohagyerek” széppé, csinossá, sőt, csábítóvá tette az egri nőket. Nem beszélve arról, hogy ebben az áruházban lehetett először kapni originált angol, a Mr.L. férfi és a világhírű francia női Givenchy parfümöket. Aki ezt használta, menyben érezhette magát és a siker garantált volt.

Nagyon jó érzés visszaemlékezni ezekre a szép és jó időkre, az is lehet, hogy csak nekem, de feltételezem, a korosztályom és a fiatalabb generáció is így van vele, hogy az ember magánéletében és a társasági életében történt  élményeket elraktározza, idővel előveszi, újból átéli és örömet szerez, nem csak magának, hanem sokszor a környezetének is.

Ezért a régi szép emlékekért döntöttem úgy, hogy a magam részéről többet nem szidom a Skála áruházat, helye van Eger életében.

Gabriella