Azt, hogy milyen állapotban vannak a belvárosunk épületei, viszonylag felesleges emlegetni: az országrészhez mérten példásnak-, az országhoz képest átlagosnak-, az ideálishoz képest pedig elmaradottnak mondható a helyzetük. A belvárosi rehabilitáció hivatott javítani valamit az összképen, létszükséglet is az elvégzése, a nagyobb gond viszont azon lakóházakkal van, amiknél nem csak az önkormányzat hozzáférhetősége, hanem a lakók pénze is hiányzik. Számtalan épület található a történelmi városmagban, amikről tekintélyes méretekben hiányzik a vakolat, ha nem is balesetveszélyesek és éppen járható előttük a járda, látványra mindenképp elkeserítő képet mutatnak. Haladva a piramis csúcsa felé, a legszomorúbbak viszont azok az épületek, amik felújításuk után indulnak bomlásnak. Február 13-án a Színház buszmegálló mögött szakadt le az egyébként önkormányzati tulajdonú, viszonylag frissen felújított ház egyik erkélytartója, minap a városban járva pedig találkoztunk még egy hasonló esettel: a Széchenyi utca 10. szám alatti, tavaly nyáron megszépített épület is jókora folton dobta le a festését magáról. Hogy ez utóbbi esetben mi lehetett a kiváltó ok, rejtély – vizesedés nem látszik a közelben, utcaszintről nézve az ereszek is kifogástalannak tűnnek. Lényeg azonban az eredmény, ami kétségtelenül elkeserítő. Családi házak esetében is az lenne, de ha városképi szempontból, történelmi épületeket nézünk, hatványozottan válik azzá. Innentől pedig érdeklődve várjuk a harmadik hasonló történetet, bízva benne, hogy azt is szerencsésen megússzuk és nem valaki fején landol egy darabnyi belváros.
