A Múltkor cikksorozat lényege egy olyan kötetlen nosztalgiázás, ahol a személyes történetek összeforrnak a városunk múltjával. Míg a mesélőnek talán öröm felidézni az egykori eseményeket, nekünk mindenképpen nagy élmény olvasni a régi időkről. A sorozatba várjuk a további beküldéseket, erről részletek a Múltkor oldalán olvashatók.
Egyszer mindennek eljön az ideje. Ilyen a múlt, ami, hol szép és jó, hol csúnya és rossz, de el kell engedni és előre nézni, mert a jövő a lényeg, főleg a gyerekeink, és akinek van, az unokák miatt.
Még egyszer, de utoljára felidézem magamban a régi Eger utcáit, és azokat a kedvelt helyeket, amikre sokan már nem is emlékeznek, vagy nem is ismerték. Lehet, hogy önző vagyok, de mindegyikhez a fiatalságom fűződik.
Az igazi ok viszont az, amiért ezt megírom, hogy ma nem könnyű fiatalnak lenni Egerben. Még én is hiányolom, mikor lent nyaralunk, hogy nagyon kevés a jó, hangulatos szórakozóhely, amire szükség lenne. Évről évre tapasztaltuk, egymás után zárt be még az a kevés is. Tudom, sokan azt mondják, hogy nincs az embereknek pénzük.
A nyár nem gond, de mi van télen, ez egy iskolaváros a fiataloknak muszáj szórakozni, hogy átvészeljék ezt az időszakot, hogy könnyebb és főleg, kedvük legyen tanulni. Ne felejtsük el, hogy az egyhangú unalmas élet, hosszútávon, az egészség szempontjából problémát okoz. Ezért tudom elfogadni a Plázát, mert nagyon sok embernek nyújt még pénz nélkül is egy-egy délutánra szórakozást.
Nos, időutazásom végére értem, gondolatban szépen végigmegyek a városon, ahol tetszik a változás ott továbbmegyek, ahol nem, ott megjegyzést fűzők hozzá, remélem senkit sem bántok meg, máskülönben, szívem-joga hozzá.
Csákány utca, Platán Hotel, Termálfürdő, megyek tovább, mert tetszik. Érsekkert, a volt Báder Gyula sörkert, nekem hangulatosabb lenne, pláne szépen felújítva és ott gyártott sörrel, „egri világos” névvel. Egészségház utca, a kedves kis kertmozi, abból miért kellett parkolót csinálni… Nyáron mozi, télen fedett (nyáron felhúzható) jó kis romkocsma. Kossuth Lajos utca, megyek tovább, mert ez tetszik. Eszterházy tér, a Kazamata a város legjobb szórakozóhelye volt, még a papnövendékek is táncoltak benne. A másik közkedvelt, a Taverna, a turisták imádták, még emlék sem maradt belőle. Széchenyi utca, megyek tovább, mert ez nagyon tetszik. Bajcsy Zsilinszky utcában a belvárosi étterem egy ilyen frekventált helyen miért nem maradhatott? Dobó tér, a Francesco helyén (már az is bezárt) volt egy espresso, a nevét már nem tudom, de szerették még a helyi lakosok is, mert minden este egy zongorista zenélt. Szent János utcában a Vörös Rák étterem, ha most is ott üzemelne, egy üzlettel több lenne nyitva. Tavaly nyáron láttuk, hogy az Érsek utcában a Vadász kürt is zárva van, azt, hogy végleges, vagy csak átalakítás miatt, azt nem tudtuk meg.
Nem a régi utca neveket írtam, mert nem voltam biztos abban, hogy jót írok-e. Idővel hozzászoktam az új nevekhez, de magát a helységeket még 100 év múlva is tudni fogom.
Sorolhatnám, de abba hagyom, mert a józanész viszont azt diktálja, örülni kell, hogy szépen alakul a jövő, amiben talán még én is megtalálom a helyem. Bízom benne, hogy az átalakítás olyan jól fog sikerülni, és olyan nagy érdeklődést fog kiváltani, hogy özönleni fognak a hazai és külföldi vendégek.
Gabriella
