A tavaszi időjárás minket is kicsalt a négy fal közül, utunkat egy régóta vágyott célpontba vettük, ez az Eger-patak forrása volt. A Bükk kacskaringós útjain autózva, vagy városban baktatva számtalanszor ötlött már fel bennünk, hogy a kalandos kis hegyi patakunk vajon merre járhat Egerbe érkezése előtt, és pláne, hogy egyáltalán honnan indulhat el a Tiszáig tartó útjára. Kényelmes korban élünk, kérdésünkhöz már az első alkalommal megkaptuk a segítséget: Barna Béla nagyszerű leírása megadta a kiindulópontot, aztán már mindössze csak a térképen kellett bepötyögnünk az utat. Nem tudjuk, hogy szabad-e ilyet, az említett cikket eredeti mivoltjában mindenesetre beszkenneltük és PDF formátumban, ide kattintva elolvashatóvá tettük, ha ránk szólnak és le kell vennünk, akkor tudunk ajánlani helyette még egy internetes másolatot is, mondjuk a Felnémet.hu -n.
Döcögős út vezetett Bélapátfalvától Balaton községhez, szerencsére azért nem volt komoly forgalom, a vad kátyúkerülgetésünket így legalább kevesen nézték végig. Balaton barátságos, alig ezer fős kis településéről még ki sem értünk, mikor egy fa tábla már tudatta is velünk, hogy jó irányba haladunk: biztató nyíl és „Eger patak forrása” felirat mutatott a hegyek felé. Domboldali út után hirtelen kanyar, és a pont, ahol elvesztünk volna a Google térképe nélkül – míg egy újabb fatábla félreérthetően mutatott a hegyre fel, telefonunk jelezte, hogy nem szabad hallgatnunk rá, és igaza is volt, még mielőtt átmentünk volna az alig észrevehető hídon, tettünk egy határozott kanyart egy nyaralókkal szegélyezett földútra, leparkoltunk és bő 100 méter séta után már sejtettük is, hogy hol lehet a forrás. Tetszetős kis sétány vezetett el egy még tetszetősebb kis házikóhoz, aminek az aljából már ott csörgedezett a mi hőn szeretett patakunk. Hogy illúzióromboló, vagy inkább aranyos, hogy a megyeszékhelyt hosszában kettévágó vízfolyás egy kicsi csőből indul, azt mindenki eldöntheti magában, nekünk mindenesetre tetszett a látvány. A Vajda-kútból kifolyó jéghideg víz igazi üdítőként szolgált, mivel tiltó táblát nem láttunk, lelkesen belekortyoltunk, és mostanáig még nem is bántuk meg, így az jó eséllyel tényleg iható volt. Az íze pont olyan, mint vártuk: tiszta és friss. Egy biztos, pár kilométerrel lentebb már nem kóstoltuk volna meg. A forráshoz szépen kiépített tűzrakóhely is tartozik, fa tövében, induló patak mellett, sok ülőhellyel – tökéletes helyszín kirándulóknak. A kútnál készült fényképeink alább megtekinthetők, mellékelünk továbbá egy térképet is, csak hogy könnyebb legyen odatalálni, ha valakinek meghoztuk volna a kedvét egy hasonló látogatáshoz. A magunk részéről csak ajánlani tudjuk a helyszín felkeresését.
Az Eger-patak forrása nagyobb térképen való megjelenítése
…”egy kicsi csőből indul”… Miért is lenne illúzió romboló ? Folyamok is „jönnek világra” hasonló „szülőcsatornán”, vagy – ennek ellenpólusaként – akár leírhatatlanul silány környezetben is ! Aztán az más kérdés, hogy további útjuk során – a torkolatukig – hogyan becsülik meg őket(!) ! Mert meg kell becsülnünk az élet egyik alapfeltételének hordozóját ! Ezért sem mindegy, hogy útja során mit várunk el tőle(!), mivé alakítjuk, mire „kényszerítjük”, mit építünk mellé(!), rá, fölé(!), vagy netán alá ! Tudjuk e hangsúlyozni – az épített környezetben is(!) – természet adta funkcióját, szépségét, vagy indokolatlan „túlzabolázotságával”(!) lázadásra, rombolásra késztetjük ! A költő szavaival…, „azért a víz az úr !”
A cikk és a mellékelt fotók azt tanúsítják, hogy az itt még kicsiny ér „sorsa” – indulni – szépen, idilli környezetben indul…! A további (élet)útja rajtunk – IS – múlik…!
Az előzőekhez még annyit: ez a kristálytisztának látszó víz azért megérdemelne egy szépen kiépített forrásfoglalást ! ;)
Igen, mi is ilyenre gondoltunk, vagy egy szép forrásra, csak arra ugye nehezebb rávenni természetanyát, hogy gondolja újra a művét :) De a kis házikó még így is a jobb azért a semmitől
Az Eger-patakkal kapcsolatos hír, hogy a Centrum mögötti parkolónál lévő szakaszán egy gátat építettek, így csökkentve a vízszintet az utána lévő részen, hogy tudjanak dolgozni.
Akkor mindent értek… Pont ma láttam, hogy a kórház mellett milyen indokolatlanul meg van áradva, viszont az Érsekkertnél meg már rendesen a medrében folyik és nem állt össze a kép eddig :) Köszi!
Én gyermekkoromban minden évben itt nyaraltunk az iskolával sátortáborban. A patak ahol ered, oda jártunk reggel mosakodni. Anyukáink főztek a sok gyerekre és tanárokra. Szép emlékek nekem, még mindig előttem vannak az emlékképek a Bélkőről is. Imádtam.