Az Eszterházy Károly Főiskola minden évben kikéri hallgatóinak véleményét az intézményben átéltekről, kíváncsiak a motivációkra, tapasztalatokra és általában szeretnének egy átfogóbb képet kapni arról a 8 500 fő körüli hallgatóról, akik időről-időre lelkesen koptatják az intézmény, városban szétszórt épületeit. Jelen cikkünkben a 2011-es tanulmány eredményeit mutatjuk be felületesen, sok képpel illusztrálva, hogy fogyaszthatóbb legyen, érdeklődőknek azért ajánljuk ide bökve az egész dokumentumot, mindenféle további részlettel. Az általunk is kiemelt adatok persze csak a kérdőívet kitöltőkről szólnak, általánosítani biztosan nem szerencsés az egész intézményre belőlük, már csak azért sem, mert karonként is gyökeresen más eredményeket kaphatunk. Néminemű áttekintésnek azért jók lehetnek, na meg, szerintünk érdekesek is.
Forrás: Fotoszanto.com
Először kezdjük azzal, hogy kik is azok a felnőttnek mondható egyének, akik a turisztikailag szerényebb időszakban igyekszenek élettel tölteni meg a várost, vagyis kik azok az Eszterházy-s hallgatók. „Az intézmény hallgatói társadalmi státuszukat illetően leginkább középfokú végzettséggel rendelkező szülők gyerekei, elsőgenerációs értelmiségiek. Anyagi helyzetüket tekintve átlagosnak tekinthető a hallgatók többsége. Főleg városi származásúak.” – írja az elemzés tömören összefoglalva. Korukat illetően a 20-29 év közöttiek vannak többségben (66%), utána jönnek az idősebbek, akik a megszokottól egyébként többen vannak nálunk, ez a 30-59 közötti korosztályt jelenti, akik elsősorban levelező tagozatokon okosodnak Egerben. A nemek összetétele miatt dőzsölhetnek a férfiak, a hallgatók mintegy 71%-a származik a hölgyek közül. A gyermekkorukban külföldön élők száma alacsony, mindössze két százalék, ők elsősorban Romániából, Szlovákiából, majd még kisebb arányban pedig Szerbiából, Németországból és Ukrajnából érkeztek hozzánk.
Forrás: Líceumi Paletta
Következő kérdés, hogy miért pont hozzánk jöttek, és, hogy stílszerűen szólva, valóban az EKF volt-e nekik a jó döntés. Az eredményeket látva mi lepődtünk meg a legjobban, a hallgatók túlnyomó többsége ugyanis a főiskola jó híre miatt érkezett ide. Arról sajnos nem szól az elemzés, hogy a „jó hír” mit is jelent valójában, a képzés színvonalára, esetleg a diákéletre, vagy bármi másra vonatkozott-e, ámde mindegy is, második legvonzóbb tényező maga a város volt. Akkorát azért mégsem tévedtünk, mi ezt mondtuk volna elsőnek és végülis tényleg, a harmadik legerősebb motiváció a lakhely közelsége volt, ha a kettőt pedig összeadjuk, lévén, ez is a város vonzerejéhez tartozik, akkor azért toronymagasan Eger neve számít a legnagyobb vonzerőnek. Arról, hogy mennyire helytálló az „EKF a jó döntés” szlogen, örömmel tudatjuk, hogy úgy néz ki, teljesen: a hallgatók nagy része valósnak érzi a mondatot, tanulmányait, ha kéne, itt és jelenlegi szakján kezdené újra. Ez azért örömteli.
Forrás: Líceumi Paletta
Végül a hallgatók szellemi összetételét nézzük meg, mi ezt éreztük a legszárazabb résznek, így itt még rövidebbek leszünk. A főiskolán nyújtott teljesítménnyel kezdenénk, mely szerint legtöbben (45%) „jó”, vagyis négyes eredménnyel küzdenek meg átlagosan a tárgyaikkal. Utána 36% teljesít hármas eredménnyel, mindössze 14% tündököl pedig a maga jeles/kiváló érdemjegyével. A kettesért menők vannak a legkevesebben, ők 4%-át teszik ki a halmaznak. Nyelvtudás szintjén az országhoz hasonlóan sajnos nálunk sem mondható rózsásnak a helyzet, megint a tanulmányhoz nyúlunk idézetért: „Az átlagosnak mondható angol nyelvismeretet a német és francia követi, viszont ezek szintje inkább rossznak mondható.”
Forrás: eFeN 2013
Összességben talán helytálló az a kép, amit látunk az Eszterházyról, miszerint a vidék egyik meghatározó főiskolája, vonzereje az egész országra kiterjed. Fejlett környezetben, arányaiban pezsgőnek mondható diákélettel és szintén arányaiban elismerésre méltó teljesítménnyel hozzuk egy színvonalas iskola szerepét, téve mindezt az ország egyik legvonzóbb városában. És hiába tudnánk ezer, meg egy hibáját felsorolni az intézménynek, összességében azért csak büszkén tudunk gondolni úgy magára az iskolára, mint a hallgatóira.
