Megint morogni fogunk, most épp az egri vendéglátóhelyeket piszkáljuk, mert mi ilyen galád és élhetetlen emberek vagyunk. Najó, valójában nem, sőt, szívügyünk minden, ami az egri kereskedelemmel összefüggésbe hozható, ám tényleg van egy jelenség, amiről – ha már épp van kéznél egy blogunk – szeretnénk kifejteni a véleményünket. Téma az éttermeink helyi öntudathiánya.
Civilek írta oldalként talán nem kell sokat ecsetelni, hogy mindenféle negatívuma ellenére is messzemenőkig a városunk oldalán vagyunk, talán ez is szól belőlünk ilyenkor, de egyszerre gondoljuk nevetségesnek és elkeserítőnek, amit néhány belvárosi éttermünknél tapasztalunk. Vendéglátóhelyeink előszeretettel dekorálnak ugyanis mindmáig külföldi nagyvárosokkal. Képeken, festményeken és kirakati üvegeken köszönnek vissza a világ legismertebb látnivalói, mindezt a magyar turizmus egyik jelentős városában. Miért gondolja valaki, hogy Egerben járva vonzó elem a római Colosseum, vagy a párizsi Eiffel-torony látványa? A turisták – akikre a belvárosi vendéglátóhelyek többsége erősen számít – azért jönnek hozzánk, hogy nálunk legyenek, ez talán belátható, miért akar akkor mégis pár vendéglátóhely más városok vonzerejével ékeskedni? Mindezt meg is értenénk, ha egy jellegtelen településen élnénk, ahol keresve is maximum a központi templomot lehetne látnivalóként megemlíteni. De egriek vagyunk, tucat templom helyett bazilikával, minorita templommal, minarettel, várral, Makovecz Imre tervezte Bitskey uszodával, Líceummal, Fazola-kapuval, Érseki- és Kispréposti palotákkal, soroljuk még? Mindenki kedvére válogathat, apró értékek és nagyvárosba illő látnivalóink tucatjai állnak rendelkezésre dekorációkhoz.
Az egyik színvonalas belvárosi étteremben a római Colosseum lábánál fogyaszthatunk
Félreértés ne essék, ég óvjon tőle minket, hogy minden egri legyen és minden Egerről szóljon a városban. Díjazzuk, sőt még hiányoljuk is a tematikus vendéglátóhelyeket a megyeszékhelyen, és valószínűleg az első fogyasztók közt lennénk, ha nyílna egy új, ízig-vérig autentikus étkezde bárhol Egerben. Ami zavar, az a jellegtelen éttermek fantáziátlan, unalmas és emiatt szomorú szokása, hogy még horror bérleti díjak mellett, Eger belvárosában sem ismerik fel a készen kapott lehetőséget, hogy saját városukkal dekoráljanak. Itt is hangsúlyozzuk, hogy belvárosi, turizmusra építő éttermeknél húzzuk a szánkat, lakótelepen járva pontosan, de mindegy, hogy ki és mivel igyekszik feldobni a csupasz falakat. Míg az utóbbi helyek ugyanis leginkább csak önmagukra vannak hatással, a belváros étkezdéi már Eger megítélésére is és nagyon sok múlik az apró részleteken.
Egy újonnan nyílt, igényes és minőségi étteremben pedig az Eiffel-tornyot csodálhatjuk indokolatlanul a falon
A negatív példákat szándékosan nem neveztük néven, pár minta értékű helyet viszont érdemes lehet megemlíteni. A Senator-ház egyedi hangulatú belterében Székely Bertalan Egri nők című festménye alatt lakmározhatunk, a Bíborosban régi egri fotók alatt ízlelhetjük az édes, vagy éppen kesernyés nedűket, de a lajosvárosi Western étteremben és a felsővárosi Old Jack’s Pub-ban – hogy ne minden csak a belvárosban legyen és ne minden csak Egerről szóljon – is nagyszerűen megérezhetjük a nevükben szereplő hangulatot. Nem az a baj, ha valaki nem Eger értékeit szeretné felhasználni, és még csak nem is az, ha különösebben jellegtelen díszítést szeretne használni az üzletében. Nagyszerű nonfiguratív, vagy egyéb ábrákkal borított belterekkel is találkozhatunk városunkban, gondoljunk akár az Elefanto-ra, a Szantofer-re, vagy a Zsályára, de hogyan is lehetne példával érzékeltetni?! Hiába köztudottan jobb, nagyobb, szebb és ismertebb, egészen biztosak vagyunk benne, hogy a Suzuki gyárban sem Audi-s képek lógnak a falon és ezt szeretnénk mi is. Ha már várossal szeretnénk dekorálni és az nem speciálisan egy adott településről szól, akkor válasszuk már a mi kis ütött-kopott, ám annál szerethetőbb és több értéket képviselő barokk otthonunkat. Pláne, ha egyszer már ide dobott a gólya, vagy ide jöttünk önszántunkból kereskedni.
