A Sas utca eleve nem számít egy túl szép részének Egernek, bár egyre több rajta a felújított ház, azért bőven van még mit alakítani rajta. A Póni söröző ilyen díszletek közt helyezkedik el, ráadásul az utca közepén – ha külsejével így nem is, a nevével azért mindenképp meghódított minket magának, úgyhogy végül nem volt kérdéses, hogy megnézzük-e belülről is.
Még át sem léptük a küszöböt, már töményen átjárt minket a múlt, gyakorlatilag éreztük, ahogy felszívódik a telefon a zsebünkből és úgy általában eltűnik rólunk minden, ami a mai korhoz köthető. A Póniban mindenhol voltunk, csak nem Egerben és pláne nem 2013-ban. Ez a múltbéli időutazás a kiszolgáláskor lett teljes, amikor az először vendégnek nézett néni átsántikált a meleget adó, fatüzeléses kályhától a pult másik oldalára és mosolyogva kérdezte tőlünk, hogy mit iszunk. Valószínűleg a tulajdonos felesége lehetett, de szemmel láthatóan csak a kiszolgálás terén vesz részt a Póni életében, amikor fényképre kértünk engedélyt is bátortalanul mondott igent, hozzátéve, hogy azért kérdezzük meg a szintén a pult túloldalán ülő férfit is. Félbehagyva a ki-kicsoda kérdéskör további faggatását, inkább bevackoltuk magunkat a szoba végébe és élveztük a hangulatot. Kár, hogy voltak ablakok a helyiségen, a forgalmas Sas utca helyett inkább szántóföldeket képzeltünk odakintre lelki szemeinkkel, soha nem gondoltuk, hogy Egerben is találunk egyszer egy ennyire mezővárosokra jellemző csupa nagybetűs kocsmát. A berendezésből a székek és az asztalok lógtak ki mindösszesen „modernségükkel”, minden másból sütött a múlt. A Póni névre odabent pár lovas fotó utalt, bár ez fájó pont volt, hogy azok valóban lovak voltak, nem pedig pónik :( A kiszolgálás kétségtelenül kedves volt, üveges Borsodinkhoz 260 forintért jutottunk hozzá a pár lehetőségből álló italválasztékból. A mosdó olyan volt, amilyen – ehhez persze hozzátartozik, hogy a célnak és a kocsma hangulatának tökéletesen megfelelt ez a rész is. Érdekes volt és pozitívan lepődtünk meg rajta, hogy a vendégek gyakorlatilag észre sem vettek minket, gyakorlatilag mintha hétköznapi jelenségek lettünk volna odabent. Mi nagyon szerettük a Pónit, karakterességével csak jót tesz az egri kocsmafelhozatalnak, persze helynén kell kezelni és csak azt szabad elvárni tőle, amit már kívülről megítélve is adni tudhat.
| Beltér | Vendégek | Kiszolgálás | Mosdó | Ár |
Igipop | 4 | 3 | 3 | 3 | Üveg Borsodi 260,- |
Sasi | 3 | 2 | 3 | 2 | |
Átlag pontszám: 2,9 |
8 óra után egy Bornemisszásnak úton haza maga a megváltás volt péntekente :D
a sorompóról nem is szólva de ott túl gyorsan elmegy az idő :D