Imbisz borozó

Kicsit előítéletesek voltunk az Imbisszel kapcsolatban, egy korábbi felkeresés alkalmával itt kötött ugyanis szóban belénk egy hajéktalan, vagy hát hajléktalannak kinéző emberke. Arról, hogy ő olyan volt, amilyen, senki nem tehetett, de hasonló helyzetben elvártuk volna a pultos segítségét – ha valaki a mi borozónkba jönne be és a mi szolgáltatásunkért fizetne, akkor biztosan nem ülnék ölbe tett kézzel, miközben egy talán kevésbé kellemes külsejű és -illatú egyén az akarata ellenére szórakoztatná. Ilyen emlékünk dacára azért adtunk egy második esélyt az Imbisznek, ezúttal szerencsésen megúsztuk hajléktalan nélkül.

Magával a hellyel igazából nincs gond, viszonylag kellemes belterével egy teljesen jó kocsma lehetne, csak mondjuk pár háztömbbel arrébb. A Dobó tér közvetlen szomszédságában viszont azért többet várna az ember minden téren – persze más kérdés, hogy azokat az igényeket is ki lehet elégíteni, sokat sétálni sem kell hozzá, csak a pénztárcába kell még mélyebben belenyúlni, üveges Sopronink itt egyébként 330 forintba került. A mosdó tiszta és jól felszerelt volt, a nyaranta kihelyezett terasz pedig nagyon jó helyen van, a vendégkör belövésével van talán csak nagy baja a borozónak. Az Imbisz frekventált helyen igyekszik egyensúlyozni a kocsmák és a turistáknak szóló vendéglátóhelyek szintje közt, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Vagyis kocsmának teljesen megfelelne, de a turistáknak már nagyon nem. Ha jön vendégünk Egerbe, hát ne ide vigyük, magunknak viszont megérheti beülni, ha a belváros közepén, relatíve olcsón akarunk sörözni egyet.