Alkalmi turista

[highlight] Kedves olvasónk, Gabi lepett meg minket egy levélsorozattal, melyben az egri kirándulásáról írt napi bontásban. Az Egerről szóló blogírás mellett már csak az Egerről való olvasást szeretjük jobban, így minket egyből levettek lábunkról az üzenetek. Aztán mivel egy amolyan közösségi oldal féleség lennénk, közkinccsé is tesszük a négy levelet, hogy a hozzánk hasonló érdeklődésű emberek is betekintést kaphassanak, hogy mit látnak belőlünk a turisták, vagyis hát, hogy mit látott belőlünk Gabi. Neki ezúton is még egyszer köszönjük, hogy megosztotta velünk az élményeit, érdeklődőknek pedig ajánljuk a mától csütörtökig (így, délelőtt 10-kor) megjelenő leveleket olvasásra, esetleges hozzászólásra: [/highlight]

 

Egy hónap gondolkodási időt adtam magamnak, hogy most májusban, vagy inkább nyáron utazzak le Egerbe. Végül meggyőztem magam és maradtam a május hónap mellett. Állandó stresszben voltam az időjárás miatt, mert az Időképen Egerben nagyon változó volt a hőmérséklet, az éjszakairól nem is beszélve. „Aki mer, az nyer” elv alapján lefoglaltam máj.7 – máj,10 között egy belvárosi apartmant, amit 3 éjszaka címszó alatt akciósan sikerült lefoglalni. Belváros közepe, kép alapján jó nézet ki, és ami lényeg, egyedül bitorolhatok egy lakást. Alig vártam,hogy utazhassak. A csomagolás egy kicsit nehéz volt mert nem tudtam, eldönteni, hogy több meleg holmit vigyek, vagy bízzam magam a szerencsére és inkább tavaszias holmikat csomagoljak be.Végül a gyerekekre hallgatva ,-mert északon mindig hűvösebb volt mint Budapesten,- pulóverek, nadrágok és egy blúz, amit elcsomagoltam. Alig vártam a szerdát, vagyis május 7-ét.

Reggel korán felkeltem, hogy kényelmesen elkészüljek és időben kiérjek a Keletibe. A vonat amivel utaztam IC volt, a kupé meglepően tiszta és hárman vagy talán öten utaztunk, de Egerbe érve csak ketten maradtunk.,a többiből sem szálltak le túl sokan. Nem is  csodálkoztam rajta, hétköznap volt. Füzesabonynál már láttam, hogy nagyon jó az idő hét ágra sütött a nap. Mire beérkeztünk az állomásra tudtam, hogy sok felesleges meleg holmit hoztam. Na nem baj. Elindultam a szokásos utamon Raktár utca változatlanul ronda, az egész  állomás előtti tér nem valami bizalom gerjesztő. A  felújítást itt kellett volna kezdeni, mert a vendégeknek az első benyomás bizony nagyon sokat számít. Hadnagy utca a régi, az Érsekkerten keresztül menve viszont fellélegeztem, Haza jöttem.

Kedves kis barátommal azt beszéltük meg, hogy ne várjon az állomáson, majd, ha lepakoltam és egy kicsit rendbe szedem magam, üzenek, és Ő biciklivel félóra alatt ott lesz. Az Egészségház utcán és a Kossuth utcán nem is volt semmi probléma. Szép volt, a zöldbe borult  fák alatt úgy nézet ki a Kossuth utca mintha egy alagútba mennék. Aztán a Jókain is szépen végig mentem és a Bajcsyra kiérve már látszott a nagy mű. Izgatott voltam, hogy most végre élőben látom azokat helyeket amiket eddig csak a Web-en, vagy a jó, vagy a keményen, szerintem sokszor igazságtalanul bírált hozzászólásokból ismertem. Alig vártam, hogy elfoglaljam a lakást, jöjjön a barátom és elindulhassak körbenézni, de főleg elmenjünk ebédelni, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Jött is a drágám és elindultunk a Knézich utcába, a Minaret étterembe.

Az ebéd kiváló volt, ár-arány tökéletes a kiszolgálás udvarias, mindenkinek csak ajánlani tudom. Megbeszéltem a barátommal, hogy a nagy terepszemlét egyedül fogom végigjárni, vele csak a már elkészült, vagy a lezárt utakon segítsen eligazodni. Kilépve az étteremből most láttam először felújítva a kápolnát, amire csak romos állapotára emlékszem. Nagyon szép lett. A Minaret, ha jól tudom felújításra kerül, ami bizony ráfér és így az egész utca nagyon jól fog kinézni. Visszafelé már nem tudom, hogy milyen utcákon jutottunk ki a a nagy bontások és útlezárások miatt, de nem zavart, igaz, hogy a híd aznap lett lezárva, ami egy picit bosszantott, mert szerettem volna lenézni róla, hogy az agyon szidott bicikliút, és a patak, hogy fognak megférni egymással.

Délelőtt, mikor jöttem át az Érsekkerten, lementem a patakpartjára, ameddig lehetett, és olyan sekély volt végig a vízszint,hogy ilyennek még nem láttam. Sajnos a folytatást az Eszperantó sétány lezárása miatt nem tudtam megnézni.Visszatérve, kis barátommal még beültünk az új cukrászdába az Érsek utcában és nagyon finom sütit ettünk. Nagyon barátságos és udvarias, fiatal szép kis hölgy szolgált ki, maga a hely is jó, és végre nem csak zárt üzletet kell látni  a belvárosban. Még beszélgettünk egy keveset, de mivel már 19-óra volt, elkellet válni, én fáradt voltam és szükségem volt pihenésre, hogy kitartásom és erőm legyen a másnapi és pénteki nagy felfedező útra.

Ezért utaztam le Egerbe. A tapasztaltaimat nem egyszerre, hanem napi bontásba írom meg. Remélem sikerül elfogultság nélkül tárgyilagos véleményt alkotni.