Mivel a Széchenyi utcai Déjá vu vendéglátóhely „étterem és kávézó” funkciója mellett bárként is üzemel, nem volt kérdéses, hogy bevegyük-e a túránkba. Az üzlethelyiséget korábban még ruhaboltként ismertük meg, így a változás megítélésén sem kellett sokat töprengenünk belépés után, hogy vajon jó irányba történt-e.
Elhelyezkedését tekintve az idézőjeles belvárosi magban található a Déjá vu, a Szent János- és Széchenyi utcák kereszteződésénél rajta kívül még hat másik vendéglátóhelynek van terasza, így nyaranta igazi kis pezsgés tud itt kialakulni a kisvárosias díszletek közt. Főleg, ha még külön programot is szerveznek ezek a vendéglátóhelyek, nagyon jó kezdeményezés volt például 2012-ben, amikor páran összefogtak és együtt szerveztek koncertet.
A Déjá vu teraszának elhelyezkedéséből adódóan is már alapból nyert ügye lenne, aztán erre jön még rá az igényes kialakítás és karbantartás, így ottjártunkkor mi egy fél pohárnyomot sem találtunk az asztalon, a napernyők sötétedéskor pedig pöpec ledsorokkal világítják meg az alattuk ülőket, egyszóval odakint tényleg minden rendben van. Nem, mintha odabent bármin is változtatnánk. Bevalljuk, nekünk nem igazán jött át ez a ridegebb stílus, de régen rossz lenne, ha minden hely a mi ízlésünk szerint lenne kialakítva, a maga nemében meg bőven el tudtuk fogadni ezt is. Egy végletekig letisztult és modern vendégtérről beszélünk egyébként, ahol a fehér, szürke és kék színek dominálnak. Lehetőségek terén egy TV gondoskodik a szórakozásról, na meg a párnázott ablakpárkányok, amik így egyszerre ülőhely funkciót is kaptak. Utóbbiak az utca figyelésén túl más élményt persze nem nyújtanak, de akkor is baromi jók, mi nagyon szerettük őket. A világtól jobban elszakadni vágyóknak a bár végében van egy másik terasz is, az gyakorlatilag már a Belvárosi udvarban található, vagyis a Széchenyi utcától jóval csendesebb helyen. Visszakanyarodva a beltérre, egyetlen szívfájdalmunk van vele kapcsolatban, az ablakok díszítései. Erről itt írtunk még régebben. Kétségtelenül szép rajzokat láttunk magunk fölött, csak nem tudtuk hová tenni, hogy Eger egyik legfrekventáltabb utcájára miért a prágai Károly-híd képén keresztül látunk ki. Ha ugyanígy mondjuk a Líceum, vagy a bazilika épülete lett volna felrajzolva, valószínűleg még örömkönnyeket is hullattunk, de már azzal is megelégedtünk volna, ha csak valami sima nonfiguratív ábrát látunk. Ettől persze tudunk még azért nyugodtan aludni, a beltér úgy megkapta így is a legjobbnak adható 5-ös értékelésünket, ahogy azt kell.
A kiszolgálással szintúgy semmi probléma nem volt, ahogy a mosdó is egy csupa nagybetűs mosdó, tisztán és jól felszerelve. Az árak a belvárosnak megfelelően alakultak, korsó Borsodinkba 460 forintért tudtunk belekortyolni. Fényképeinket a vendéglátóhely honlapjáról csentük, kivéve persze a mosdó képét.
| Beltér | Vendégek | Kiszolgálás | Mosdó | Ár | |
| Viki | 5 | 5 | 5 | 5 | Korsó Borsodi 460,- |
| Sasi | 5 | 5 | 5 | 5 | |
| Átlag pontszám: 5 | |||||
