Körbejártuk Eger kocsmáit

2013 októberében, vagyis három hónap híján egy éve indultunk el arra a nagy útra, melynek keretében fel szerettük volna keresni Eger összes kocsmáját. Ötletünk alapját mindössze az adta, hogy főiskolások vagyunk és szeretjük a sört, így hát miért is ne ihatnánk kedvenc nedűnkből a város összes erre szakosodott egységében?! Nem titkoltan ott volt még a mozgatórugók közt persze a kocsmák iránti rajongásunk is – ezek a helyek mindig sokkal többről szólnak ugyanis  a puszta alkoholnál, életek és sorsok ismerhetőek meg bennük, és mindegyiknek megvan a maga egészen egyedi hangulata. Sajnálattal közöljük viszont, hogy 78 kocsma után a túránk végére értünk – minden általunk ismert talponállót kipipáltunk ugyanis, így a péntekenként közzétett élményeink nem folytatódnak tovább :(

Bonobo – a túránk kedvenc szereplője

Könnyes búcsút ámde nem csak azért nem fogunk venni, mert egy hosszúra nyúlt kocsmatúra után ez nem felelne meg a hangulatnak, de azért sem, mert a végső befejezést valószínűleg soha nem jelenthetjük majd ki. Kocsmák zárnak-nyílnak ugyanis, és nem garantálhatjuk, hogy egy-egy későbbi élményünket nem fogjuk majd megosztani még. A rendszerességnek viszont mindenképp vége, így érdeklődőknek egy kis visszatekintéssel szolgálunk alább a majd’ egy évünk kocsmatúrás élményeire:

Menetrend- és táblázatnyomtatással készültünk az útra

A sorozatot valódi kocsmatúrákból raktuk össze, egy-egy alkalommal átlagosan 6 sörözőt kerestünk fel, hol 4-et, hol 8-at, ahogy pénzünk és időnk engedte. Előbbi (így visszagondolva) egészen megdöbbentő mennyiségben ment el az iszogatásra, fejenként közel 22 000 forintot költöttünk el a túra során alkoholra, ez 39 lityó sört jelent, ezúton is pacsi a már felismerhető sörhasnak. Utóbbi pedig kimondottan változatosan alakult, volt, hogy vizsga után egyenesen indultunk túrázni, volt, hogy egy egész napot kihagytunk suliból a hobbink miatt – a legkorábbi kezdés egyébként reggel nyolc óra volt. Imádtuk a reggeli kocsmák hangulatát. A túra során alapelvünknek számított, hogy nem rúgunk be mint a csacsi, így minden alkalommal étkezést is iktattunk a sörök közé. Ebbe az elhatározásba egyetlen egyszer csúszott hiba, amikor is elfelejtettünk enni és este már mosolygósan konstatáltuk, hogy most ütött legjobban a sör. Másnap a fotókról kiderült, hogy eggyel ráadásul több helyen is jártunk, mint előző este gondoltuk, így egy reggeli étkezés után kilenc sört sikerült meginnunk a nap folyamán. A nap egyébként kora estét, tehát maximum kilenc órát jelentett a túra során, ennek megvolt az egyszerű oka: ismeretlen helyeken ismeretlen a közönség is, jobb volt így nem kockáztatni semmit. Eredetileg ketten indultunk a nagy felfedezésünkre, az idők során viszont egy egész kis csapat gyűlt körénk, összesen így velünk együtt hatan jártuk végig a várost. Szaktárs, fiatalabb szaktárs, szaktárs ismerőse, barátnő színesítették a sort, akik elkísértek minket a különböző meglepetéseket tartogató helyszínekre. Élmény ugyanis volt bőven, gyermekded flörttől kezdve az egeret hajkurászó-, vagy éppen már kora este spicces pultosig átéltünk sok mindent, volt, ahol meghívtak minket és volt, ahol nem szerettek, ezen pikánsabb sztorijaink többségét viszont a blogra való tekintettel sajnos meg kellett tartanunk magunknak. A lehetőség azonban nyitott – már félig ismerős kocsmákat fedezhettek fel magatoknak Egerben, éljetek a lehetőséggel és közben jusson eszetekbe, hogy a mértékkel történő kocsmalátogatás jó dolog! Nekünk legalábbis meghatározó élmény marad a túra a fősulis évekről, örök hála, hogy követtetek minket a 9 hónap során!

Igipiop és Sasi