Az új helyen is szerencsénk volt, mert már reggel 8-kor elmentek a vendégek. Itt is megkaptuk a kulcsot, letettük a cuccot és már mehettünk is. Aminek viszont nagyon örültünk, volt légkondi és nagyon kellemes volt a hőmérséklet. Már előre örültünk, hogy milyen jót fogunk aludni a hűs szobában.
Jókedvűen indultunk el, először a Valide Sultánát néztük meg. Nagyon nagy élmény volt, szinte félelmetes az átlátszó rácson menni és látni az alján lévő rommaradványokat. Valahogy ott tudatosodott bennem, hogy itt valamikor Törökök fürödtek, fura érzés volt. Hova menjünk, merre menjünk, úgy döntöttünk, hogy az Érsekkertbe. A színpad állt, az előadások elmaradtak, aznap meg semmi olyan nem lett volna, ami nekünk, felnőtteknek megfelelne. A kert változatlanul szép és rendezett. A stadionba is sikerült bemenni, szerencsénkre a Felsőváros valamilyen sportlétesítményének a vezetője épp ott volt és Ő mondta, hogy már nem csak terv, hanem elkezdik a felújítást és egy nagyon szép sporttelepe lesz a városnak. Még beszéltünk a fociról is, előbb-utóbb azzal is büszkélkedhet majd Eger. Én türelmesen kivárom. A kíváncsiság bevitt újból a Széchenyi utcába, hogy megnézzük a Levendula fagyizót, és valamelyikünk kipróbálja azt, amit nem ismerünk. Az üzletben két aranyos lány volt, kérdeztük, hogy sikerült a tegnapi ingyen fagyizás, sokan voltak, bírták a rohamot. Állítólag a sarokig állt a sor, de 19-óra után be kellett zárni. Mi is kipróbáltuk, én egy karamellás kenetet kértem, a lányom meg meggyet. Amióta hazajöttünk, én kerülöm a fagylatosokat. A jóból is megárt a sok. Mit kellene még megnézni, ami újdonságnak számít? Menjünk végig a Hadnagy utcán, mikor jöttünk, nem arra mentünk. Megint egy örömteli meglepetés, a Strand bejárata új formát kapott, nagyon jó színre van festve és végre jól néz ki. A Csernus kávézót kihagytuk, pedig a teraszán elég sokan ültek. Ezek szerint bevált, örülök neki, ez is egy kicsit feldobja a környéket. Séta közben arról beszéltünk, hogy van két és fél napunk, mit fogunk csinálni. Mozi volt, amit látni akartunk azt megnéztük. A várba nem mentünk fel, mert a TV2 ott forgatott és ez bennünket nem érdekelt. Igaz, szerettem volna megnézni az éttermet, de a lányomnak nem volt kedve hozzá. Már jól benne voltunk a délutánba, az ég megint kezdett felhősödni, kicsit dörgött, jobbnak láttuk haza menni. Otthon várt a jól behűtött görögdinnye, aminél jobb ebédet el sem tudtunk volna képzelni.
Este eszembe jutott, hogy vasárnap zárva van a Spar és nincs se zsemlénk, sem kenyerünk, anélkül meg nem élet az élet. A lányom lepihent, én meg fogtam magam és bementem a Dobó térre. Nagyon sokan voltak, főleg gyerekek, akik boldogan rohangáltak a szökőkút vízesése alatt. Nem nekünk felnőtteknek kell, hogy tetsszen, hanem a fiataloknak és a gyerekeknek, és ez látszik is. Szerettem volna leülni egy kicsit, de nem volt hely, de ez nem baj. Gyorsan bevásároltam, és most a kis Dobó téren keresztül mentem haza. Teljes telt ház volt, elnéztem az embereket, hogy a rekkenő melegben milyen jóízűen vacsoráztak. A lányom azzal fogadott, hogy itt sem fogunk tudni aludni a kocsiforgalom miatt és mivel ez a lakás kimondottan földszinti volt, az ablak előtt elmenő emberek minden szava is behallatszott. Mi a fenét csináljunk, kérdeztem, menjünk holnap haza, vagy kibírjuk és máskor jobban odafigyelünk, hogy főleg a nagy meleg miatt júliust-augusztust kihagyjuk és nem az utolsó napokra hagyjuk a foglalást. Sajnos ezért jártunk így. Nagy tragédia nem történt, aludni kondi nélkül is tudtunk – a tulaj arra kért, hogy nagy teljesítményű a légkondi motorja, sokat fogyaszt és az sokba kerül nekik, ne használjuk folyamatosan. Nagyon rendes emberek voltak, mi pedig úgy oldottuk meg, hogy lehúztuk a redőnyt és kinyitottuk az ablakot, így nem volt meleg éjszaka.. Itt viszont nem a kocsik zaja, hanem egész hajnalig a szórakozásból hazamenő emberek hangos beszéde volt zavaró. Az egész vasárnapot a lakásban töltöttük, mintha otthon lennénk, TV, internet. Este azért összeszedtük magunkat és elmentünk a jól bevált Dorner étterembe, amiben még sosem csalódtunk, most sem.
Nagyon gyorsan elteltek ezek a napok. Jó időt fogtunk ki, talán túl jót, jól éreztük magunkat, lehet, hogy kihagytunk olyan helyeket, amiket szerettünk volna megnézni, de legközelebb azokra is sor kerül. Kora délelőtt kényelmesen elindultunk a jó dög nehéz húzós kocsinkkal, végigmentünk a Klapka utcán, ki a Deák Ferenc útra, ott a régóta felállványozott bérházat már elkezdték felújítani, legalábbis úgy nézett ki, mert munkások álltak előtte és a takarás is kisebb volt. Mikor a Hadnagy utcához értünk és megláttam a beton falakat, megint a Graffitisek jutottak az eszembe. Felújított stadionnal, sporttal kapcsolatos faliképekkel nagyon jól nézne ki az utca. A raktár utcán élvezet volt végighúzni a kocsit, végre ezt is megértük, hogy normálisan lehet közlekedni. Azt viszont nem tudtuk eldönteni, hogy amin mentünk, az bicikli út, vagy gyalogos út, de azt is láttuk, hogy még nincs befejezve. Az állomás előtt van egy presso, oda beültünk egy kávéra, de lassan elindultunk a vonat felé, ami már bent állt, és várt ránk.
