Helyzetjelentés az épülő kerékpárútról

Szépen készül az Egert hosszában átszelő kerékpárút-hálózat, egyre több szakaszon lehet már végigtekerni és emiatt egyre szélesebb a mosoly is az arcunkon, hiszen az utóbbi idők legjobban várt fejlesztéséről van szó az esetünkben. Hétköznap csak az új út egy részét használjuk, lássuk viszont az egészet, avagy azt, hogy hogy áll az építkezés a város teljes területén.

Kezdjük az elején, a szalóki útnál. Innen indul ugye a hálózat, ezer éven belül talán a sódombhoz is kerékpárúton tekerhetünk el, most egyelőre viszont „csak” a város készíti el a saját részét a munkából. A kerékpárút a kereszteződésből indul, jelenleg félkész állapotokkal találkozhatunk, néhol még az aszfalt is hiányzik, viszont már gyönyörűen látszik, hogy merre kanyarog pár hét múlva a kerékpárút. Szépen hozzácsatlakoztatják a szalóki úthoz a kerékpáros sávot, az örömteli képen a város határában álló épületrom árnyal némiképp, hátha azzal is kezdenek majd valamit a jövőben. Az út innen szépen elkészült a belváros irányába, sajnos itt is – ahogy az egész Lajosvárosban – gyalogosokat kerülgetve kell majd biciklizni (vagy bicikliseket kerülgetve kell majd sétálni), hiszen közös út épül a két félnek, viszont az az út legalább kellően széles lett. Az elkészült rész egyelőre a Szövetkezet utcáig tart, innentől a Penny oldalán folytatódik majd tovább az út egészen a Sparig. Ezen a hosszú szakaszon még csak felfestések árulkodnak róla, hogy valami készül, ezidáig komolyabb beavatkozás nem történt.

Nem úgy a Sas út kereszteződésében, ahol már elég komoly munkák folynak, először csak a leendő út nyomvonalát látjuk kiásva, aztán a Breznai Imre utcától pedig már el is készült a nagy mű. Itt van a legjobb állapotban egyébként a beruházás, a burkolás mellett már a felfestés és a kitáblázás is elkészült. A Breznaitól már egészen a Klapka, vagy Ady utcáig tekerhetünk, attól függően, hogy melyik irányra vágyunk. Előbbi változat mellett a legtöbb helyen még hiányzik a járda, a kerékpárosok oldala viszont már elkészült. Utóbbi irány csak azért tűnik készebbnek, mert több helyen járda nélkül halad, a kis forgalmú Raktár utcán meg semmit nem kellett építeni, így könnyebb volt végezni is vele. Az út egyelőre az Ady Endre utcáig tart, innen nem tudjuk, hogy kötik majd össze az érsekkerti szakasszal, mindenesetre a Hadnagy úti parkoló mögött már felverték a járdát, valószínűleg ott haladhatnak a bringások is a későbbiekben.

Az Egészségház utcai rész is elkészült, még az érsekkerti összekötés hiányzik, viszont maga a patakparti út már tekerhető. Csókoltatjuk egyébként az ötlet kitalálóját, hogy díszburkolat kerüljön a bicajosok oldalára is, ki az a hülye, aki sima aszfalton akarna tekerni ugye a rázós kövek helyett?! Nem tudjuk, ki volt az illető, mindenesetre találtunk neki egy barátot, a Kossuth Lajos utca – Dobó tér közti részre is jó ötletnek tartotta valaki ezt a megoldást, ha csak nem ugyanarról az emberről van szó, akkor meglepően sok közös vonás van a két tervező közt, örök barátság kezdete lehet ez. A térkő egyébként tény, hogy szebb mint az aszfalt, de újonnan is rosszul biciklizhető, az idő múlását meg hagyjuk is ki akkor a játékból – elrettentő példáért elég lenne a felsővárosi szakaszra gondolni. Sebaj, az Egészségház út melletti szakasz így is a város egyik leghangulatosabb útja lett, annyi galiba van, hogy míg a Kossuth Lajos útig a baloldal a bringásoké, az említett úttól kezdődően ez már változik és a kétkerekűsök átkerülnek a jobboldalra. Illetve kerülnének, a gyalogosok nyilván ott is a patak mellett szeretnének sétálni, ezért ott is fognak. Ezt tudva, kár volt kettéosztani a járdát, mindegy, ez már így marad. Az Eszperantó sétánytól a patak szintjén jutunk el az Árva közig, ahol meglepődve tapasztalhatjuk, hogy egy széles úttal kötötték össze a parkolóházat a Tűzoltó térrel. Autós forgalom előtt aligha lesz ez megnyitva, érdekes viszont a szerepe, mert így a patak melletti szakasz csak egy leágazásnak tűnik, nem a kerékpárút-hálózat szerves részének. Ugyanígy kérdéses a kis park jövője, az egykori parkoló helyére ugye ilyet terveztek anno, ennek most se híre, se hamva, kíváncsian várjuk a folytatást, egyelőre nem tudjuk elképzelni, hogy mit szánnak ide a tervezők. A Tűzoltó tértől még mindig semmi nyoma a kerékpárút építésének, vészjóslóan zöldell a patak medre. Gyanús ez azért, mert elég komoly munka lesz az itt készülő út, és a novemberi határidő meg vészesen közeleg befejezésre, nem akarunk ördögöt a falra, de nagyon úgy néz ki, hogy bukik majd ez a rész. Késni késhet, azzal nincs komoly bajunk, csak mindenképp épüljön meg, mert ez lenne az egyik legfontosabb szakasz az összes közül.

A belvárosból átdöcögtünk a Nagylaposra, innen indul a következő új szakasz. Soha nem jártunk még erre korábban, minden izgalmas, ami innen jön. Az út már egész jó állapotban van, végig leaszfaltozva, öröm rajta tekerni. A nagylaposi kutyafuttató mellett első ránézésre indokolatlan és hülyén nagy kanyarok fogadnak, fene tudja, mi lesz itt később, mindenesetre ezután végeláthatatlan egyenesség következik, nyárfákkal szegélyezve. A végeláthatatlanság persze csak egri viszonylatban értendő, alföldiek körberöhögnek minket ekkora sík területtel, de tény és való, hogy ez lett a leghosszabb egybefüggő, egyenes kerékpáros szakasz Egerben. Amikor kellően belendültünk, jön az apró dilemma, hogy merre tovább, kereszteződés épült ugyanis a kerékpárútra, mi meg túl korán értünk ide, még nincsenek táblák. Egyenesen a Boross Endre utcához jutunk egyébként (ennek a szakasznak a vége még nincs kész), jobbra kanyarodva pedig folytathatjuk az utunkat a felsőtárkányi tóig. Utóbbi tart tovább, nézzük mi van erre, egy híd, két híd, csak kapkodjuk a fejünket, hogy ha bekötött szemmel hoztak volna minket ide, soha nem mondtuk volna meg, hogy Egerben járunk. Nagyon kellemes szakasz épült ide, erdővel, patakokkal, kis idilli rész. Egyszer fenn, másszor lenn, az idillnek a négysávos Egri út forgalma vet véget, itt kell átkelni, egyelőre még igencsak körültekintően. A figyelemre persze később is szükség lesz, a helyzet annyit változik majd viszont, hogy sárga négyzetes felfestés és „Living road” csúszásgátló felület is kerül az útra a tervek szerint. Fontos viszont, hogy ettől nem lesz elsőbbségünk, a sárga négyzet továbbra is csak annyit jelent majd, hogy leszállás nélkül tekerhetünk át az úton. Ha átértünk a túloldalra, jön is a következő izgalom, egy sín, igaz az erre járó napi négy darab személyvonat azért nem fog várhatóan komoly fennakadásokat okozni. Kanyarok után újabb híd, ezúttal már a Tárkányi-patak fölött. Nem állandó jelenség, de itt két kóbor kutya is várt ránk, légynek sem ártottak, de nem kérdéses, hogy jobb kondiban voltak mint mi, ránézésre valamelyik közeli telephely őrzése lehet a munkájuk. A térfigyelő kamerák esetén emlegetett szubjektív biztonságérzeten azért itt is javíthatna, ha ilyen szereplők nem várnának ránk az út során. Kutyák mellet elhaladva elérjük az utolsó újonnan épült szakaszt, ez egészen a városrész legszélső, neve sincs útjáig vezet minket. Innen a névtelen úton érjük el a korábban megépült Felsőtárkány végéig tartó kerékpárutat, a kereszteződéstől már ismerős terepen tekerünk.