Javult a közlekedési morálunk

Alábbi szubjektív irományunk egyetlen célból született meg: egyfajta köszönetnyilvánítás lenne azoknak az autósoknak, akiket szívünkbe zártunk a nyár során. Tudniillik elég sokat bicikliztünk esőben, napsütésben, reggel, délben, este és így elég sok autóssal is volt szerencsénk találkozni. A sok autós sok élményt jelentett, elég megalapozottan tudunk így szezonzárás környékén véleményt alkotni az Egerben közlekedőkről. Képzeljük el, hogy az autósok jófejek lettek!

Legalábbis nagyon erős meggyőződésünké vált ez a nyár során. Lehet persze, hogy csak nekünk volt szerencsénk, de a vezetők túlnyomó többsége úgy reagált kétkerekűnk láttán, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szabályosan, a forgalom egyenrangú szereplőiként kezelt minket, ami bár abszurd, hogy így van, de bizony újdonság és nagyon sokáig egyáltalán nem volt jellemző hozzáállás a városban országban. Látják az irányjelzést és reagálnak is arra, sorban állva helyet hagynak a jobb oldalon, előzéskor a lehetőségekhez mérten igyekeznek kellő távolságot tartani. Csoda lett ez a világ, ezer hála és köszönet érte minden ilyen autósnak!

Kevésbé baráti vezetők persze mindig voltak és lesznek, velük nem lehet mit kezdeni. Ehhez a csoporthoz is született viszont egy érdekes felfedezésünk. Míg korábban meggyőződésünk volt, hogy a hülyén autózók halmazát egytől-egyig frusztrált hülyék alkotják, mostanra erről is beláttuk, hogy nem így van. Sőt. Alanyaink meghatározó része olyan karakter, akinél sokkal valószínűbb, hogy a vezetni kevésbé tudás az ok, semmint a rosszindulat. Minket is csapott el kis híján egy hátsó ülésen gyerekét szállító anyuka, egyszer egy nyugdíjas bácsinak sikerült bő 2 centire elsuhanni mellettünk, anyósülésen mindeközben fejkendős néni szemlélődött. Aligha megrögzött kerékpáros-gyűlölők voltak ők, annál inkább saját autójukkal és a forgalmi helyzettel küzdő alanyok. Akik persze félelmetesek és jobb lenne, ha tudnának vezetni, de legalább nem frusztrált hülyék, ami máris egy fokkal jobb.

A helyzet az, hogy a kerékpárosok oldalán állva is be kell látnunk, hogy a labda most már a mi felünkön pattog. Szomorú, de több lett a szabálytalan biciklis mint autós. Utóbbi csapat nagyon tiszteletre méltó módon befogadta a kerékpározókat, akik hál’ Istennek évről-évre többen vannak az utakon. Most már rajtunk a sor, hogy betartsuk a szabályokat, bebizonyítva így, hogy a bicajosok sem különleges bánásmódot igénylő hülyegyerekek, akik csak magukat észlelik az utakon. Nem lenne jó, ha a bicikliseken múlna dolog.