Mit lehetne kezdeni a Centrum épületével?

Eger egyik legvitatottabb épülete kétségtelenül a Dobó téri Centrum áruház, ha szerencsétlen építmény annyiszor kapott volna egy forintot, amennyiszer szidta valaki a külsejét, már régen ki tudta volna pofozni önerőből is a megjelenését. Az ellenszenv oka az a vitathatatlan tény, hogy az 1974-ben épült ház a térre nem illő stílusjegyek visel, az akkori kor építészete nem feltétlenül az esztétikai élményre törekedett ugye. A nyomós negatívum árnyékában arról ritkábban esik szó, hogy a telek beépítettségére a főtér szerkezete miatt mindenképp szükség van viszont, illetve arról is ritkábban szólunk, hogy azért szerencsénk volt, hogy ilyen áruházat kaptunk. A hasonló építmények többsége még a mi Centrumunknál is csúnyább, pár példa kedvéért vessünk egy pillantást az ózdi, Vasvár úti egyedre, a budapesti, Blaha Lujza téri Corvinra, vagy házon belül maradva, az egri, Katona téri csodára. Szerencsére mindenhová jutott ezekből a szépségekből az országban és általában mindenki küzd is velük rendesen. A Dobó téri példány ezekhez képest már egy javított verzió, a megszokott kocka forma itt már némiképp átalakul, a Zalár utca fölé nyúló rész izgalmasabbá teszi az épületet és a magassággal is nagyon ügyesen játszottak a tervezők, az épület „teste”, a világos rész csak addig ér, ameddig a szomszédos házak is, és az efölé magasodó emelet már bentebb került kialakításra, így nem annyira töri meg a térrész egységét az áruház. A még ezen szint fölé magasodásra pedig nagy szükség van, mert ezzel némiképp ellensúlyozni tudják a főtér szemközti oldalán magasodó minorita templomot a kollégium épületével együtt. Kétségtelen, hogy igyekeztek az akkori tervezők, arról meg már nem ők tehettek, hogy egy ilyen szempontból kedvezőtlen korban dolgoztak.

A Centrum épülete Horváth Szabolcs fotóján

Minden igyekezet ellenére a Centrum épülete zavaróan kirí a környezetéből, mely helyzettel egy turizmusára adó város főterén mindenképp kezdeni kéne valamit. A valamihez kezdés mögött első körben a funkció kérdésével találkozunk – tegyük fel, hogy az épület jófejségből az önkormányzathoz kerül, akiknek meg jófejségből ingyen elvégeznek minden átalakítást a vállalkozók, a milliárd+ értékű ingatlan újraszabásának így csak a fantázia szabhat határt. A profilnak egyértelműen kereskedelmi egységnek kell maradnia, másnak nincs ott létjogosultsága. Elképzelésnek érdekes más, kulturális szerep is, kiváló példa erre a Bródy Sándor könyvtár átköltöztetése, de a realitásoknál maradva a főtérre tömegeket kell vonzani, ezt pedig (vonzó) üzletekkel lehet a leginkább elérni. Itt még a máshol egyébként kiválóan működő irodaház-társasház, vagy bevásárlóközpont-társasház kombinációt is elvetnénk, a Centrumnak annak kell maradnia, aminek épült, mégpedig üzletháznak.

Hogyan tovább, egy plázához ugyanis kicsi a jelenlegi alapterület, ezt a funkciót csak a szomszédos Gárdonyi tér beépítésével lehetne elérni. Nem biztos, hogy rossz dolog lenne funkciót adni egy jelenleg üresen kongó térnek, de maradjunk a maradi hozzáállásnál és gondolkodjunk csak a meglévő beépítettségben. A Centrum földszintje, jobb híján a maga módján már mostanra is reagált a kereslethez, relatíve nagynevű bérlők jelentek meg a főtér szomszédságában, Spar, Erste bank és DM várja a vásárlókat – hasonló vonzerejű üzlet(ek)re lenne szükség fentebb is. Eggyel magasabban viszont már jelentősen szűkülnek a lehetőségek, hála a belső elosztásnak, ugyanitt Eger első mozgólépcsőjének. Az emeletet nagy bérlőkkel feldarabolni nem lehet, kicsikkel meg talán nem érdemes. A helyzetnek így maradnia lenne szerencsés, annyi különbséggel, hogy a mostani bérlő, a végtelenül kínos kínai üzlet helyét egy felvállalható hálózatnak kéne váltania. Bárkinek, bármilyen profillal, de kínainak üzemelnie a Dobó tér 1. szám alatt nevetséges, ennél nem létezik olyan országos lánc, aminek az üzlete rosszabbul mutatna ott.

A második emelet következik, a legnagyobb lehetőségeket rejtő és a leginkább alulhasznosított épületrész. A hatalmas, kiváló adottságú szinten kínait üzemeltetni olyan, mintha kínait üzemeltetnénk a város egyik legjobb bérleményében. Ja várjunk, hiszen ez történik és erre még rosszabb példát sem lehet hozni. A második emeleten egy elég szép méretű vendéglátóhely kaphatna helyet, óriási terasszal a város főtere fölött. Hasonlóan mint a Blaha Lujza téri Corvin tetején, annyi különbséggel, hogy itt le is lehetne látni a térre. Garantáltan telt házzal működne az egység, minket sem lehetne például záráskor sem kizavarni onnan. Mi hangulat lenne a Dobó térre nézve, két emelet magasságból, szabad ég alatt sörözni, kávézni, vagy szerelmet vallani egy kézműves hamburgernek?! Ehelyett mi van? Cipőket vásárolhatunk Juicy Lucy helyett.

A változáshoz elég lenne újragondolni a felső két szint bérlőit, így jelképes átalakítással legalább már magát az épület funkcióját kipipálnánk. A vendéglátóhely kisebb átalakítással az utcáról is saját bejáratot kaphatna lift segítségével, így az emeleten elrejthető lenne a meglévő lépcső és kész is a két különálló tér. Ha meg már ügyes bérlőink lennének, következhetne a végső fázis, a külső átalakítás. Az alap adott, az épülettel csak esztétikailag kéne mit kezdeni, funkcionális átalakítás nem is lenne szükséges. Mi biztos, hogy tükröződő üvegpaneleket telepítenénk a barnás falra, de egy mai építész biztos, hogy (a méretekhez képest) jelképes összegből meg tudna álmodni egy ezerszer vonzóbb homlokzatot. Aztán kész, hátradőlhetnénk, és azt mondhatnánk, hogy miénk a legmenőbb Centrum az országban. Kár, hogy jófejségből nem kapja meg az önkormányzat az épületet csak úgy ingyen, és, hogy a jelenlegi tulajdonost nem túlzottan érdekli az épület jobb hasznosítása. Vagy legalábbis egészen mást gondol róla mint mi és így nem úgy tűnik, hogy egyhamar nekikezd az átalakításának.