Nem szokásunk zenéről írni a blogon, mert hát minek, ha egyszer van erre külön egy klassz oldala a városnak Hangtárnok néven?! Kivételt csak akkor teszünk, ha a zene egri (lásd az egri zenekarokat összegyűjtő cikksorozatot), vagy, ha van köze Egerhez és átlépi az ingerküszöbünket (lásd Tompos Kátya koncertjét). Barkóczi Noémit lényegében mindkét kategóriába be tudjuk sorolni: az énekesnő Egerben végzett mozgóképkultúrán, zenéje pedig bőven átlépte az ingerküszöbünket.
Pár nappal korábbig csak szemeztünk Noémivel, láttuk, hogy többször szerepelt régebben a Popméter szárnyai alatt, de mivel Youtube-on csak egy szál gitáros fellépéseket találtunk tőle, ami meg nem annyira gyere be stílus nálunk, túlzottan nem követtük a pályafutását. Aztán pár napja belebotlottunk, hogy megjelent az első albuma, Nem vagyok itt címmel, és valami égi sugallatra adtunk neki egy esélyt. Legjobb. Döntésünk. Volt. Májusban. Barkóczi Noémi pont olyan zenét csinál, amire vágyunk, mondanivalóval, zenével, énekhanggal együttvéve. Mivel nem vagyunk és nem is leszünk zenei kritikusok, csak szívből ajánlani tudjuk minden, élményre vágyó alanynak az albumot hallgatásra, ehhez elég csak ide kattintani egy határozottat. Az egész gyűjtemény megér egy (aztán kettő, három, négy, tizenöt, huszonhat, harminchét) végigjátszást, de külön ajánljuk a Téli álom és a Köd a nappaliban című számokat, ezekre mondja a népi nyelv, hogy zenei élmény.
Link Barkóczi Noémihez, mert ráfüggtél és érdekel a folytatás: facebook.com/noemibarkoczimusic
Link a Popméterhez, mert ki tudja, milyen kincseket rejtenek még: facebook.com/popmeter
