Gazosodik a patak menti kerékpárút

A patakmedri kerékpárút megépítését több dolog indokolta anno, a legfőbb közülük az volt, hogy létrejöhessen egy, a várost hosszában átszelő, elkülönített úthálózat. „Mentesítő úti” mivoltában is kiemelt szerepet kapott a szakasz, főtéri- és főtér környéki rendezvényekkor erre kerülhetnek a bringások, így sem keresztül gázolni nem kell a népeken, sem leszállni nem kell, hogy a biciklit tolva jussunk át a belvároson. Az út harmadik szerepe a patakmeder kihasználásában rejlett, míg korábban a lakosságtól jelentős fallal távol tartva, gazos parttal folyt keresztül a belvároson a patak, ma már több ponton is egészen közel mehetünk a vízhez. Ez elég természetközeli és klassz élmény, nem véletlenül próbálkoznak hasonló megoldásokkal szinte minden városban, ahol van bármiféle természetes víz.

Elsődleges funkcióját jelentős szünetekkel tölti be az út, lévén, azért nincs minden nap nagyrendezvény a főtéren, amit minden áron kerülni kéne és embertömeg sem feltétlenül mossa 0-24-ben a belváros utcáit. A meglétére ettől függetlenül persze szükség van a szakasznak, egy modern, európai város nem tárhatja ötlettelenül szét a karját a biciklisek előtt, ha éppen ünnepel valamit a főtéren, vagy hétköznap van és sokan kószálnak a sétáló utcákon – ilyenkor fel kell tudni mutatni valami alternatív megoldást. Mi fel is tudunk és ez jó dolog. A köztes időben viszont, amikor elsődleges funkciói miatt kevesebbe használják a szakaszt, nyomósabban képbe kerül a hangulat is mint vonzerő. Nagyon sokan szeretik a patakmeder hangulatát, vízfolyás mellett egészen más tekerni, mint autók mellett, több gyerekes családnál külön program is a meder meglátogatása.

Na most éppen ez a hangulat készül eltűnni, a patak mellett ugyanis tekintélyes gaz nőtt. Olyan szinten, hogy maga a patak több helyen már nem is látható az útról, kéz a szíven, ez azért ciki. Gaz faluszélen, árokban nő, nem egy turisztikai megyeszékhely belvárosában, ez így nem modern, európai megoldás, hanem szomorú, balkáni. Előbb-utóbb persze levágják (vagy hát reméljük, hogy levágják…) a növényeket, de ilyen állapotot nem lenne szabad megengedni. Csak a kisebb baj, hogy a kerékpárút hangulatát megölik vele, egyben a városnak is ártanak, ami azért már jelentősebb probléma. A Városgondozás munkájával alapvetően meg lehetünk elégedve, háborús állapotokból varázsolnak tisztaságot minden szombat-vasárnap reggelre, ezért nem értjük, hogy ezt a szakaszt most itt és így, miért?! Ugyanitt érdemes lenne talán átgondolni a partszakaszt és valami olyan növényt telepíteni a kerékpárút oldalára, ami nem azzal fejezi ki a boldogságát, hogy egy méter magasra megnő.