Pár éve figyelemmel kísérjük már a Dobó téri karácsonyi vásár pályafutását – idén is kíváncsiak voltunk rá, már csak azért is, mert ez most a harmadik vásár, amit a felújított téren tartanak. Három próbálkozásnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy megszülessen a tökéletes mű, lássuk, így lett-e. Képeink telefonnal készültek, minőségük emiatt szerény, de ezt is megmagyarázzuk ám, ezzel akarjuk megmutatni, hogy hogy mutat a tér a turistáink fotóin. Valójában csak lusták és túl fázósak voltunk rendes fényképezőt, meg állványt vinni, de a két dolog azért nem zárja ki egymást.
Megérkezés
A főteret 4 fő irányból tudjuk megközelíteni, ezek közül az egyikkel járunk igazán jól: ha vendégeinknek akarunk felvágni Egerrel, az Érsek utcáról vezessük őket a vásárba. Az utca önmagában is mutatós a szolid fényfüzéreivel, de megérkezve egy óriási és nagyon fényes fa fogad minket, amit megkerülve elénk tárul a szintén nagyon fényes Dobó tér háttérben a várral. Valahogy így kell első benyomást tenni. A helyzet még hátulról, a Dobó utca felől érkezve sem vészes, ott a távolban fényeskedő bazilika emeli a hangulatot, a keresztirányú csatlakozások viszont nem sikerültek, a Zalár (és Szent János), illetve a Bajcsy utca felől érkezve sem fogunk elalélni a gyönyörtől, sőt. Nekünk hátat fordító faházak fogadnak, mintha valami kis szervízfolyosóról jöttünk volna, pedig nem, ez a belváros második legforgalmasabb észak-déli irányú útja. A szervezők is érezhették, hogy ez így nem okés, a Szent János utca felől fel is raktak még egy plakátot, meg egy-egy fényfüzért a nagy hátfalakra, de ez ide kevésnek bizonyult. Jó lenne ide is bódékat rakni, egymásnak háttal, hogy kifelé is azok nézzenek.
Fények
Három fényes attrakció van a főtéren, amire igazán büszkék lehetünk és a büszkeséget most úgy értsük, hogy nem csak hazaszeretetből büszkék, hanem úgy tényleg, akár messze földről érkezett vendégeink előtt is büszkék. Ezen három apró csoda közül az egyik a karácsonyfa, másik a tér fölötti hálós fényáradat, harmadik pedig a Városháza. A fa gyönyörű, ennél több égőt talán el sem bírna, egységes, kár ragozni, így, ahogy van, hazavinnénk, ha beférne a lakásba. A tér fölötti háló is borzasztóan jól néz ki úgy lentről, mint fentről, a várból nézve, bár itt már meg kell jegyezni, hogy azok a vas tartóoszlopok, amikhez ki vannak kötve, nappal nagyon rosszul néznek ki. A Városháza a kedvencünk, így kell elegánsan feldíszíteni egy amúgy is szép épületet. Nagyon példás próbálkozás a vár kontúrozása, ennek módját még érdemes átgondolni, de legalább már észrevettük, hogy van ott valami a tér mögött, nem úgy mint a korábbi években. A magunk részéről mi lehet, hogy beérnénk csak a sima kivilágításával is, de ha már fényfüzér, akkor az egész falra tennénk, hogy ne csak a körvonal világítson, hanem az egész fal ezen a pár méteren.
Elrendezés
Imádjuk ezt a félkörös elrendezést. Összenyomja a teret, ahol kell és széthúzza, ahol szükség van rá, tökéletes, a korábbiakhoz képest messze a legjobb, de azt is megkockáztatjuk, hogy ennél jobbat egy ilyen térre nem lehet alkotni. Esemény nélkül a házak közti rész még így is nagyon kihalt, iszonyat gáz, hogy pont az egyik fő attrakció, a fénygömb nem jelent meg itt kezdésre, de az hátha kellően megtöri majd az ürességet. Ha nem fogja tenni, még akkor is ezt érezzük a legjobb verziónak, ha színpadi esemény nélkül üresnek kell lennie a tér közepének, akkor így legyen üres. Apropó színpad, a három év alatt ez a harmadik helye az egységnek, nem rossz, bár mi a Centrum mellett jobban szerettük.
Karakter
Végtelenül örömteli, hogy önálló karaktert igyekeztek idén adni az egri adventnek. Saját honlappal, -arculattal igazán nagyvárosias hátteret biztosítottak a vásárnak, Egerhez illővé tették vele. Úgy pláne, hogy ez az arculat egyébként kimondottan jól néz ki. Van ugyanakkor még min csiszolni, az egység ugyan dinamizál, ahogy a Punnany Massif énekli, de „menü” feliratot olvasni az ajándéktárgyas fabódékon azért csak mosolyt csal az ember arcára, egy ilyen profi arculatban egy ekkora részletet ilyen látványosan leszarni talán nem szerencsés dolog. A vásáron mutatkoztak be a város 1552 ajándékboltjának saját márkás ruházati termékeinek első darabjai is, ezt csak az időbeli egybeesés miatt vesszük még a karakterhez, na meg, mert nem tudunk elmenni mellette szó nélkül. Komoly kétségeink támadtak nézegetve a ruhákat, hogy valóban létezik olyan ember, akinek ezek tetszenek, vagy csak feladat volt, hogy legyen ilyen is, valaki begépelte Word-ben, hogy 1552 és pipa, ez is elkészült. Alapjaiból érezzük vérzőnek a dolgot, egy évszámmal nem fogjuk eladni Egert, ez olyan, mintha elmennénk Párizsba és ott 1889-es pólókat árulnának. Tudjuk mit jelent? Nem tudjuk mit jelent, pedig ekkor tartották azt a világkiállítást, amire elkészült a 12 milliós világváros szimbóluma, az Eiffel-torony. Hogy és miért várjuk el bárkitől, hogy egy évszám egyet jelentsen neki Egerrel?! Olyan irányba készül elmenni az önkormányzat a termékeivel, ami látványosan bukásra van ítélve és ez nem klassz. Világ persze nem dől össze tőle, csak csomó pénzt kidobunk az ablakon és ami még bosszantóbb, tovább tologatjuk időben, hogy végre normális, saját márkás ruhái legyenek a városnak. Visszakanyarodva a vásárra, a termékek ugyanolyan rosszul néznek ki a faházban, mint az interneten, de az adventre készített jótékonysági bögre legalább jól mutat és ötletileg is kiváló.
Kisegítő terek
A főtér melletti két szomszédos tér egészen jól sikerült, a Gárdonyi térre a szokásos koripálya került, idén szerencsére már szebb palánkkal, a Végvári téren pedig kis fenyőfák nőttek. Utóbbiak külön dicséretet érdemelnek, nagyon jól mutatnak a várral a háttérben. Ha meg dicséret, akkor egy negatívum is, a Gárdonyi téri hóemberek jópofák, de ennél csúnyábban aligha lehetett volna körbekeríteni szegényeket.
Összhatás
Zárszóként el kell mondani, hogy nagyon-nagy előrelépés történt a karácsonyi vásárunkban, az elmúlt éveket tekintve messze az ideit sikerült a legjobban összerakni. Színes programok mellett kreatív ötletek és bátor megvalósítások született és úgy néz ki, hogy sikerült olyan bonyolult kérdést is megoldani, hogy hogy rendezzék be a teret, ami egyébként tényleg egy baromi nagy falat lehetett. Csiszolni valók nyilván mindig lesznek, de úgy gondoljuk, az idei verzió az első, amit már folytatni lesz érdemes és ami után jövőre nem kell mindent elölről kezdeni. Úgy érezzük, hogy a jövő év feladata már egy sokkal finomabb szint lesz, amikor a nappali látványt kell esztétikusabbá tenni. Most az még elég kezdetleges, de az alapok legalább már stabilnak tűnnek, ami nagy eredmény!
