Frissítés: megírtuk a ház teljes történetét!
Tovább „A Perlgrund-ház története” című bejegyzésünkhöz.
Különlegességet hoztunk az érdeklődőknek, egy ritka képet mutatunk, mégpedig egy olyan házról, amit éppenséggel még többen láthattak is élőben, de mára valószínűleg már elfelejtették a létezését. Még év elején volt egy bejegyzésünk, amiben 5 dolgot hiányoltunk a régi Egerből. Volt köztük kávéház, kupola és díszes homlokzat is, na meg egy komplett emelet, a mai Érsek utca 10. helyéről – ez utóbbit ábrázolja a fotónk. Önálló kutatásunk sajnos nem járt sikerrel, hogy képet, vagy akár csak leírást találjunk ennek a háznak az elődjéről, mígnem történt egy kisebb csoda és egyszer csak ott volt előttünk egy fénykép a vágyott épületről. A történet érdekessége, hogy mindez egy ajándékba kapott, francia nyelvű antikvár albumban lapult, ami a belváros korábbi rehabilitációját volt hivatott dokumentálni. 1974-75 környékén épült hát a két új emelet a házra, legalább már ezt is megtudtuk.
A ház életútja* középen az új fotóval:
* pontosabban csak életútjának egy része, mert nagyon régi képeslapokon még az is látszik, hogy korábban itt is egy földszintes házikó állt, de azon annyira kicsiben látszik, hogy nem hoztuk ide.
Ahogy a korábban linkelt bejegyzésben is írtuk, városképileg valóban nagy veszteség, hogy átalakították az emeletet, egy nagyon különleges és a belvárosban mindenképp egyedülálló házzal lenne most gazdagabb Eger, ha meghagyják a korábbi megjelenést. A régi emelet önmagában is több értéket képviselne, mint amennyit most az új kettő mutat. Úgy is, hogy érdekes módon a második emelet egyébként újonnan is nagy belmagassággal került kialakításra, a házban így a nagy belmagasságú földszintet egy ma szokásos, 2,7 körüli szint követi, majd a sort ismét egy nagy belmagasság zárja a tető alatt. A valódi veszteséget viszont a képen már beüvegezve látható (így is nagyon jól kinéző) erkély jelenti, ezt eljátszani nem volt egy megfontolt dolog anno. A ház földszintjét cserében viszont jól sikerült felújítani, külön példaértékű, hogy a kaput a felső üveg kivételével egy az egyben meghagyták az utókornak.
Ma már egy ilyen durva és előnytelen beavatkozás valószínűleg nem fordulhatna elő a történelmi városmagban, de az még egy más kor volt, más szempontokkal. Ha voltak is mellényúlások, azért meg kell jegyezni, hogy rengeteg dolgot köszönhetünk az akkori rehabilitációnak, nagyon bátor és nagyon hasznos munkákat is elvégeztek ekkor, amik ma szinte már elképzelhetetlenek lennének. Számos értéktelen épület lebontásával kinyitották a tömbbelsőket, szétdarabolták és üzletekkel, irodákkal töltötték meg az erre alkalmas lakóházakat (lásd akár az Érsek 10. földszintjét) és számos utcakép-javító házfelújítást eszközöltek. Jórészt ekkor alakult ki a belváros mai, egységes képe is azzal, hogy a földszintes házakat a szomszédaikhoz magasították. Ez hihetetlenül sokat dob az utcák megjelenésén. A patakon innen összesen két ház maradt ki a jóból, az egyik a Sándor Imre utcán, a másik pedig a Jókai elején, utóbbi főleg nagyon szúrja a szemünket. A patakon túlra, a Dobó utcára már nem jutott ebből a rehabilitációból, máig nem is alakult ki az Eger belvárosára jellemző, egységes utcakép. Kár, hogy napjainkban már nem követik ezt az irányt, sokad dobna azon a területen is, de ez már egy másik téma.
Ilona Moizer