Próbáljuk megérteni az egyik egri híroldalt

Így, hogy van egy blogunk, nem mindig naprakészen követjük az egyéb egri oldalakat, de lehetőségeinkhez mérten azért néha rájuk nézünk. Azt az olvasók döntik el, hogy melyiket-mennyire szeretik, de azt mindenképp örömteli látni, hogy milyen sok ilyen lap született az elmúlt egy-két év alatt. Amit rendszeresen megnézünk mi is, az az, hogy a nálunk megjelent tartalmak hogy köszönnek vissza másoknál. Érdekes látni, hogy ki-hogy működik, kiket céloz meg, hogy ír ugyanarról a témáról, társai. Le a kalappal a többiek előtt, ha bulváros stílusukkal nem is mindig tudunk azonosulni, azért jófejek és rendre meg szoktak említeni minket, mint forrást, amikor nálunk látnak először egy témát, amit aztán ők is feldolgoznak. Ennek mindig nagyon örülünk is.

Van egy új jövevény, Eger Hírek a neve, ami viszont valamiért kilóg a sorból. Érdekesebb találatainkat rendre megírja ő is kicsit felturbózva, és ez így is van helyén, viszont valamiért soha nem említett még meg minket. Úgy sem, hogy néha a téma mellett komplett gondolatokat is átemel tőlünk magához. A dolog miértjét azért nem értjük, mert nem vagyunk konkurencia, legalábbis mi nem érezzük magunkat annak. Sokkal kisebbek vagyunk, egészen más stílusban írunk, emellett az olvasóink és a céljaink is eltérnek. Nem reklámra vágyunk, azzal ugyanúgy beérnénk, ha csak egy üzenetet dobna nekünk ilyenkor, és az oldalra nem kerülnénk ki sem. Eddig létezett egy soha ki nem mondott, soha nem kért, valahogy mégis fenntartott tiszteletet, ami kölcsönösen megvolt a helyi médiumok közt – például a forrásmegjelölés esetében is. Ez nem pénzről / sikerről / karrierről szólt, pusztán egy egyszerű gesztusról és így az adott oldal mögött álló ember milyenségéről. De hát ki így játszik, ki meg úgy, semmi nem változik, és ha valaki így érzi jobbnak az életét, ám áldásunk rá. Csak szokatlan a helyzet és nem is annyira tetszik, ezért még barátkoznunk kell vele.