Önkormányzati segítségre van szükség az egri szórakozóhelyek életben tartásáért

Január 26-án tette közzé facebook oldalán a Zöld Pecsét Kávézó és Borbár, hogy május közepén, ha szerencsénk van, akkor csak elköltöznek, de ha nincs szerencsénk, akkor végleg bezárják kapuikat. Az eset nem egyedi, nem olyan régen a Brancsra került lakat, ami hasonlóan rosszul érintette a város kulturális kínálatát. Egernek szüksége van ilyen helyekre és a bezárásuk komoly gondot jelent.

A probléma valós és mielőbbi kezelésre szorul, de a megoldáshoz nem árt a realitások talaján maradni.

Sajnos ebben egyelőre nem jeleskedünk, úgy tűnik, hogy a helyi politikai ellenzék ezzel sem tud mit kezdeni. Nem titok, hogy a helyi LMP-ben csalódtunk már sokadjára most is, akik a blogjukon egy „olvasói” levélben ócsárolják a várost a Zöld Pecsét kapcsán. A párt eszköztára úgy tűnik, az idei kampányban ismét annyiban merül majd ki, hogy keresnek egy problémát, aminek kapcsán egy könnyed általánosítással megállapítják, hogy minden bizonnyal Eger egy borzalmas város lehet, ahol még minden baj tetejére a Dobó téren is kevesebb lett a zöldfelület a felújítás óta. Ezt hívja a népnyelv céltalan szarkavarásnak. Nem erre vágyunk, szeretjük Egert és nyilván unszimpatikussá válik az, akinek annyi a tevékenysége, hogy felsorolja, hogy mi rossz itt, anélkül, hogy bármit tenne a javításért. A város helyett szidják a város jelenlegi vezetését, ha mindenáron ez a cél, de Egerre vetítve előremutató ötletelést várunk. Ez egyetlen ellenzéki pártnak sem megy egyébként, az LMP-re csak azért haragszunk jobban, mert alapvetően intelligens emberek állnak a háttérben, és elég alternatívak lennének ahhoz, hogy ne fröcsögésből álljanak a megnyilvánulásaik. Akkor is, amikor a saját híroldalukon éppen hangulatkeltő „olvasói” levelet tesznek közzé és nem saját gondolatokat.

A jelen probléma súlya viszont nagyobb egy személyes csalódásnál, a mostani tevékenység komoly mértékben árt Egernek. A közzétett levéllel azokat célozták meg, akik soha nem lépték még át a város határát és szent meggyőződésük, hogy Egerben tényleg minden rossz, bezzeg máshol nincsenek ilyen problémák és Prágában, Bécsben, vagy ne menjünk annyira messzire, Budapesten, Szegeden, Gávavencsellőn senki nem küzd kocsmákkal. Itt meg is ragad a dolog, a megszólított réteg elmondja, hogy mennyire rossz neki, azok pedig, akik tudnának ezen a rosszon változtatni, legyintenek, hiszen csak egy 3 nap alatt elmúló, súlytalan hisztiről van ismét szó. Ha már egy párt blogját olvastuk, oda és vissza lettünk volna a boldogságtól, ha megismerhettük volna a bécsi példát, hogy mediátorokkal hogy igyekezett a város vezetése közelebb hozni egymáshoz a kocsmákat és a fölöttük lakókat és hogy ezt a gyakorlatot a helyi párt hogy tudta volna elképzelni Egerben, itt mi lehetne a megoldás. Ha nagyon szeretnék, közben a város aktuális vezetését is szidhatták volna, hogy ők miért nem teszik ezt meg és akkor az ellenzéki érdek is pipa, meg az előre mutatás is pipa. Onnantól várható lett volna, hogy történik valami, vagy ha nem, akkor mutogathatnánk, hogy de basszus, az ellenzék viszont meg tudta volna ezt tenni. Ehelyett annyit kaptunk, hogy már tudjuk, hogy ez is rossz, de hogy ezzel mire megyünk, passz. 

Mivel jelenleg minden párt tudása csak addig terjed, hogy felismerik a problémát, a megoldáshoz vezető ötletelés jobb híján ránk, se szakember, se döntéshozó civilekre marad. A valamihez ez oly’ kevés, de a semminél azért több, meg legalább van egy jó hobbink, gondolkozni a saját városod működéséről érdekes dolog. Mondjuk, hogy mire jutottunk a mostani témával.

A Zöld Pecsétnél nem tudjuk, hogy pontosan mi áll a háttérben, meg az sem biztos még, hogy bezárnak (legyen úgy, szurkolunk, hogy ne kelljen!), ezért vegyük inkább a Brancsot, ahol már véget ért a játék. A szituáció egyszerű, a kertvárosi szomszédo(ka?)t zavarta a megnövekedett forgalom és az ezzel járó zaj. Érthető? Fájó, de igen. Nyilván kellően frusztráltnak kell lenni ahhoz, hogy végképp ne legyünk toleránsak, de egy szélsőséges helyzetet elképzelve és kertvárosban lakva mi sem szeretnénk, hogy rendszeresen hangoskodjanak mellettünk. A Brancsnak mennie kell, ha valakit is zavar, akkor ne legyen egy csendes övezetben egy ilyen egység, oké.

És innen jön a mindenkori önkormányzat feladata, hogy biztosítson alternatívát. Ha a szórakozóhely kulturális értéket is képvisel (szervez előadásokat, koncerteket, kiállításnak ad otthont, stb.), akkor akár közvetlenül is megoldhatják a szituációt, adhatnak csereingatlant, aminek a fenntartását utána persze már a vállalkozónak kell kigazdálkodnia, de a szomszédok miatti költözést így átvállalná a város. Hangsúlyozottan csak akkor, ha az érintett klub már bizonyította korábban, hogy Eger hasznára van – épp úgy, ahogy a Brancs tette.

Ha közvetlenül nem megy, vagy nem szeretnénk segíteni, akkor csak teremtsen olyan környezetet az önkormányzat, amiben zavartalanul működhetnek ezek a klubok. Ez viszont kötelessége lenne, ha fontosnak tartaná, hogy pezsgőbb legyen Eger kulturális élete. Ki kellene jelölni olyan pontot, vagy pontokat a városban, ahol következetesen a szórakozók élveznek előnyt a helyben lakókkal szemben. Két ilyen területünk is lehetne, az egyik a Szépasszonyvölgy, a másik pedig a történelmi városmag. Egyikben sem meghatározó az állandó lakosok száma, és mindkettő jó adottságokkal bír a szórakozni vágyókra nézve. A belvárosban mindössze pár utcát kellene érintenie a rendelkezésnek, a Széchenyi- és a Bajcsy- sétálóutcai szakaszát, illetve a Dobó teret. Ezeken a területeken lehet éjbenyúlóan, hangosan mulatni, szólhat a zene, lehet tánc. A jelenleg itt élőket és azokat, akik a későbbiekben is itt szeretnének maradni, pedig a szórakozóhelyektől ilyen célra beszedett „adóval” kárpótolhatjuk. Kapnak ingyenes parkolóbérletet a belvárosba, felújítjuk a házaik homlokzatát, ezzel mindenki nyer, esetleg még tovább durvulunk, és magába a lakás felújításába is beszállunk, kifizetjük a hangszigetelő nyílászárók cseréjét, kifestjük ingyen a lépcsőházukat, megjavítjuk a háztetőt. És persze az utcarészek takarítását is a szórakozóhelyek oldanák meg, cserében, hogy megnöveltük a bevételüket. A lehetőségek tárháza végtelen, amelyik lakónak pedig ezzel együtt sem éri meg a játék, őt költözéssel segítjük. Nem függhet egy-két ember nyugalmán egy egész megyeszékhely éjszaka élete.

Mit nyernénk? Jelentősen élőbb várost, többletbevételt, kevesebb konfliktust. Boldogságot. Virágzást. Világhatalmat. Vagy nem, mert valami részlet fölött elsiklottunk, de legalább már van indulópontunk.

Jelenleg úgy fest, hogy egy problémás helyzetben az önkormányzat a kekeckedő lakó oldalára áll, majd kiszáll a buliból és hátradőlve nézi, ahogy jobbnál-jobb klubok küzdenek az életben maradásért. Ez bosszantó, mert jelentősen nagyobb problémát generálnak vele, mint amennyi haszonnal jár az egy-egy érintett kekec lakó megnyugtatása. Elvárnánk az önkormányzattól, hogy a maga jogi lehetőségeivel beleálljon a konfliktusba és próbáljon mindkét fél számára kedvező megoldást találni. Az ellenzéktől pedig elvárnánk, hogy ha az önkormányzat ezt nem teszi meg magától, akkor segít neki és addig hangoztatja, hogy megoldás kell, amíg történik valami az ő hatására. Valami ilyesmi lenne a dolga elvégre, ha az a cél, hogy elhiggyük, hogy náluk jobb kezekben lenne a város.

Ha érdekel a téma, gondold át te is akár magadban, akár írásban, hogy mit lehetne kezdeni vele! Ha elolvastál egy ilyen hosszú bejegyzést, már többet érsz, mintha csak legyintettél volna, hogy minden rossz. Ne állj be birkának a nyájba, gondolkozz a városodról, mert ez Eger- és a te érdeked is!