Az Otthon Centrum napokban publikált „életminőség-indikátora” immáron harmadik éve hasonlítja össze a magyarországi nagy- és középnagy városokat, illetve a főváros kerületeit az életminőség szempontjából lényeges mutatóik alapján.

Vizsgálták az egészségügyi ellátásra, az oktatási és munkahelyi lehetőségekre vonatkozó statisztikai adatokat, majd az ezek alapján számított „életminőség-indikátor” értékét az ingatlanárakkal összevetve rangsorolták Budapest kerületeit és a 20 ezer főnél népesebb városokat. „Az egyes tényezőket a KSH által gyűjtött adatok – így a foglalkoztatottak aránya, az ingázás, a háziorvosok ezer főre vetített aránya, vagy a településre beköltözők száma – alapján vizsgálták: az egyes városokat mindig az adott mutató maximum értékéhez viszonyítva.”

Nem történt változás a tavalyi évhez képest, a vidéki nagyvárosok közül 2018-ban is Eger bizonyult a legélhetőbbnek a maga 70%-os „életminőség-index” értékével. A dobogón szorosan mögöttünk Veszprém (68%) és Tata (66%) áll. Magyarország egészét nézve Budapest három kerülete vezet, közülük az 5. kerület áll az élen (84%), őt az 1. kerület (81%) és a 6. kerület (71%) követik.

ábra: realista.hu

Izgalmas megnézni, hogy Eger a teljes listán is a negyedik, tehát országos viszonylatban is mindössze a három említett fővárosi kerületben lettek jobbak az eredmények. Az impozáns helyezésben a szerencsés statisztikai adataink mellett a város relatíve kis alapterülete és fővároshoz való közelsége is közrejátszott.

Az országos 4. hely sajnos nem jelenti, hogy Egerben minden tökéletes lenne és a város legnagyobb problémáját az okozná, hogy melyik utcára – milyen színű bársonyszőnyeget terítsünk, ahogy az 5. kerületben sem feltétlenül ez a meghatározó dilemma. Az adatokhoz inkább úgy érdemes közelíteni, hogy magyarországi viszonylatban az élbolyban szereplő városok és kerületek valamivel jobb alternatívát kínálnak az élethez a nagy egészhez viszonyítva. Erről a vándorlási adatok is tanúskodnak egyébként, miközben Egerből is minden évben kisebb tömegek költöznek ki szomszédos falvakba, vagy távolabbi, (külföldi) településekre, a város ki- és bevándorlási mérlege a 2006 és 2016 közötti 10 évre vetítve stabilan pozitív tartományban van – szemben számos másik hazai nagyvárossal. Persze ez is csak fél siker, hiszen a természetes fogyás miatt így is folyamatosan fogy a lakosszámunk, de ez már más téma…

A forrásként használt cikk ide kattintva olvasható el.