November 7-én átadták az M25-ös út északi szakaszát. A teljes beruházás lényegi része még hátra van, így a közvetlen autópálya csatlakozás kiépítésére 2020-ig kell várnunk az ígéretek szerint. Az elkészült szakasz viszont így is egy mérföldkőnek számít a város életében, vagy hát, ha úgy tetszik, akkor a mérföldkő alapjának.

Aligha vitatható, hogy az M25-ös út megépítése a város elmúlt időszakának a legmeghatározóbb infrastrukturális fejlesztése. Súlyában nagyjából az Eger-Füzesabony vasútvonal 1975-ös villamosításával egyezik meg, ha elkészül a munka, nagyságrendekkel javul Eger közúti elérhetősége. Az ígéretek szerint a főváros mintegy 15 perccel kerülhet így közelebb a megyeszékhelyhez és van egy ennél is jobban csengő távlati terv: ezer éven belül közvetlen összeköttetés születhet Eger és Graz között. Utóbbi történet nem rólunk szól, csak mi vagyunk a végpontján, és azt jelenti, hogy ha egyszer teljes hosszában megépülne az M8-as autópálya, akkor az az országhatártól az M4-es autópályáig tartana, onnantól autóútként folytatódna az M3-ig, innen pedig egyenesen az M25-be torkollana. Na ez lenne csak igazán menő. Ükunokáink hátha találkoznak majd vele, addigra nekünk viszont már itt lesz remélhetőleg az M25-ös.

Amíg elkészül a déli szakasz, a most átadott utat lényegében egy profi Andornaktálya-elkerülőnek tekinthetjük. Főleg, hogy a déli szakasz átadásáig ingyenesen használhatjuk. Egy útról laikusként véleményt írni nem egyszerű dolog, ezért maradnánk is inkább a hangulatánál. Azt mi is tapasztaljuk, hogy milyen különleges élmény egy ilyen úton járni Eger határában, hogy milyen hátborzongató együtt látni a városnév táblánkat a kék, autóutat jelző táblákkal, és hogy milyen furcsán felértékelő töltete van egy kátyús, toldott-foldott út helyett innen megérkezni. Hát még milyen lesz, ha már közvetlenül az autópályáról tehetjük ezt meg. Az út hangulatos, szőlős tájakon átvágva éri el Egert, és bár a panoráma azért nem ér fel a 25-ös főútéval, ahogy a dombtetőkről egyszer csak elénk tárulnak a város tornyai, ám innen nézve is bőven szépek vagyunk. Egészen varázslatos, ahogy felsejlik a távolban a sűrűn beépített Almagyar-domb, maga mögött a Bükk hegyeivel. A megérkezés utolsó métereire két sávra szűkül az út, ennek nem pontosan értjük a miértjét, hiszen utána pár méterrel arrébb ismét visszajön a külső sáv, hogy ki tudjuk kerülni vele a körforgalmat, de hát ennyi szeszély kell.

A bejegyzés végén még mutatunk pár fotót kedvhozónak, ám tényleg csak kedvhozónak, hiszen már mindenki előtt adott a lehetőség, hogy kipróbálja az elkészült szakaszt. Éljünk ezzel, pár év múlva izgalmas lesz visszagondolni arra az időre, amikor még újdonság volt az M25-ös egri csatlakozása!