Megszépült a minaret és -környezete

A minaret felújítása 2017. május 15-én vette kezdetét, az átadást akkor még 2018 tavaszára ígérték. A munka némiképp elhúzódott, Európa legészakibb minaretjét december 4-én adták vissza a közönségnek, cserében viszont nem csak a torony újult meg, hanem a környezete is.

A minareten zajlott munkák eredménye kevésbé lett látványos, ám a beavatkozás annál hasznosabbnak és halaszthatatlanabbnak számított. Az emlékmű állapota folyamatosan romlott, felújítását évek óta sürgették már a szakemberek és félő volt, hogy elvesztheti egy pótolhatatlan értékét Eger. Erre szerencsére nem került sor, talán az utolsó pillanatok egyikében megjelentek a viccesen kinéző támaszok, állvány rejtette el a tornyot, hogy a titokzatosságban megerősítsék az alapzatot, kicseréljék az elhasználódott köveket. Az „új” minaret egy árnyalatnyival világosabb lett az elődjénél, ezen túl más látványbéli változás nem történt – nyilván nem is kellett volna, a legfontosabb, hogy már stabil lábon áll az építmény.

A város régóta rebesgette, hogy tervezik az emléket körülvevő apró tér rehabilitációját is, a torony felújítása után szerencsére erre is sor került. Végül emiatt nyithat ki csak jövőre a látványosság. Túlzott izgalmakat a tér felújítása sem hozott magával, noha ez már elbírt volna valami modern meglepetést. Könnyű úgy okosnak lenni, hogy pontosan mi sem tudjuk megmondani, hogy mit lehetett volna elképzelni ide, ám tény, hogy maradt bennünk némi hiányérzet. A múlt és jelen ügyes ötvözése lenyűgözően tud hatni, lerágott csontként tökéletes példa erre a Louvre üvegpiramisa. Ha nem is ilyen méreteket vártunk, azért Eger is tovább mutathatott volna a térkövek egyszerű újrarakásánál. Izgalom végül nem lett, de a tér esztétikai értéke így is nagyságrendekkel javult, panaszunk hát nem lehet. Főleg, hogy itt is egy, a fürdőnegyednél látott folyamathoz van szerencsénk. A térfelújítás egy hosszú folyamat záró akkordja volt, korábban már megújult itt a Bartakovics Béla Művelődési Központ és az Irgalmasok kápolnája is. A munkák végére egy komplett új utcaképet kaptunk.

Visszakanyarodva a térfelújításhoz, egy nagy pozitívumot meg kell jegyezni, mégpedig, hogy végre oda lehet menni a minaret törzséhez. Eltűnt a kerítés, szabadon simizhető és tapogatható az épület, és még ha viszonylag kevesen is vágynak épületek simogatására, a hatás mégis lenyűgöző. Ez egy örömteli fejlődési út Egerben, hogy elérhető közelségbe kerülnek az ittlétet meghatározó városi elemek. A sort a Végvári vitézek szoborcsoport nyitotta azzal, hogy lényegében levágták alóla a posztamentum háromnegyedét. A szobor elérhető és mászható lett, a mindennapok részévé vált. Aztán jött az új Gárdonyi szobor, akinek az ölébe bárki beülhet, aki csak szeretne egy szobor ölében ülni, majd következett az Eger-patak és a mellé épült kerékpárút, mellyel a vízfolyás soha nem tapasztalt közelségbe került a városhoz. Aztán most itt a minaret, amit nem vesz körbe többé kerítés, közénk került, a miénk lett. A játék persze veszélyes, hiszen így sebezhetővé vált a műemlék, a kockázat viszont így is megéri, mindössze fel kell készülni azoknak a károknak a gyors és szakszerű javítására, amik egy város életében előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkeznek.

A minaret eddig is Eger egyik büszkesége volt, most leporolták ezt az értéket és általunk soha nem láthatott pompájában adták vissza a nagyközönségnek. A munka sikerrel zárult, a folytatásban felkészül a Rác templom, ahol hasonló eredményeket remélünk.