A hivatalos átadóra még várni kell keveset, viszont mostanra lényegében már elkészült az Erzsébet udvar felújítása. Apróbb beavatkozások maradtak csak hátra, lássuk, mi született!
Többször említettük már a blogon, hogy a belvárosi tömbbelsők nagy kedvenceinknek számítanak, olyan adottságok ezek, melyekkel, ha ügyesen bánunk, hihetetlen értéket adhatnak Egernek. Már a meglétük is fantasztikus, hogy a belváros közepén van 3 nagy alapterületű, épületekkel teljesen körbezárt és mégis szabadon bejárható udvarunk, viszont a meglétük még csak fél siker, innen jön a következő feladat, hogy vonzó formában tudjuk megmutatni őket. Ideális esetben olyan kis csodák lennének ezek, amik nem hivalkodnak, de ha rájuk bukkanunk, akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy Eger egy fantasztikus város, ahol a nagy attrakciók mellett az apró részletek is ki vannak találva.
Már akkor bizakodóak voltunk, amikor csak az udvar terveit néztük, aztán szerencsére most sem csalódtunk, hogy már az eredményeket nézhettük. Összességében jól sikerült az Erzsébet udvar felújítása, egy Eger minőségéhez illő közterület született.
Persze, ahogy minden munkánál, itt is vannak kevésbé jól sikerült részek. Kezdjük először ezekkel, stílszerűen egyből a bejutással. Az udvarba vezető három kapualjat sajnos csak burkolatában újították fel, az épületek falai maradtak eredeti állapotukban. A Dobó térről és az Érsek utcáról még csak-csak elfogadható a látvány, de a Szent János utcáról kegyetlen a hangulat, a bedeszkázott egykori kirakatok bármelyik háborús övezetben megállnák a helyüket, szerencsés lenne sürgetni valamilyen eszközzel, akár támogatással az érintett házat, hogy oldja ezt meg. Az Érsek utcáról hiába esztétikusabbak a körülmények, itt egy meredek megoldás miatt fizikai nehézségbe ütközünk. Értsük ezt szó szerint, hiszen egy ránézésre kb. 70 centiméteres szintkülönbséget durván 1 méteren küzdöttek le, az eredmény pedig így lényegében egy mini köves csúszda lett. Babakocsival és biciklivel még elmegy, kerekesszékkel, vagy havas időben két lábon már izgalmasabb kérdés.
A bejutás kevésbé örömteli, de ha egyszer már az udvarban vagyunk, jönnek a jó dolgok. Mindenekelőtt, hogy megtisztítva visszakerült a Halászsas, ami ráadásul vizet is fog ismét köpni sok év kihagyás után. Mellette már ott díszeleg a három kerékpártámasz, illetve az újonnan született zöldfelület, régen ez az egész térrész le volt burkolva.
A régi játszótér helyén egy új született, három játék került bele, köztük a kedvencünk, a földbe süllyesztett trambulin. Ez egy fantasztikus teremtés, tehetnének belőle minden utcára egyet. A játszótér méretében és lehetőségeiben érdemi változás nem történt, az eddigi 3 játékot váltotta a mostani 3, a mászóka-csúszda komplexumból lett egy amorf kötélmászókaszörny, a mérleghintából egy kosaras „bandahinta” lett, ezt tényleg így hívják, nem mi találtuk ki, a kedvencünk, illetve a trambulin pedig az egykori homokozóasztalt váltotta, ez a csere volt a legjobb mind közül. Na meg persze a homokot is öntött gumiburkolatra cserélték, ahogy ez mostanában megszokott. Ha már a biztonságnál tartunk, azt azért jegyezzük meg, hogy míg a játékoknak komoly szabályoknak kell megfelelniük a gyermekek védelmében (viszonyításképp a komolyságukról, konkrétan ez a kosaras hinta listaáron bruttó 3,1 millió forintba kerül), addig a játszótér széleire valamiért jó ötletnek tartottak éles szélű padokat telepíteni.
A játszótér mellett született meg a fő attrakció, a pihenőpark. 3 fa pihenőfelületet alakítottak ki, ezek összesen 5 facsemetét fognak közre. Nagyon jól néznek ki és lévén, hogy az udvar eddig is közkedvelt gyülekezőhely volt a fiatalok körében, várhatóan ki is használják majd őket. Ez a terület is kapott két kerékpártámaszt, az ivókúttal együtt egyfajta kerékpáros pihenőhelyként is tekinthetünk így rá. Amilyen jól néz ki a tér, akkora feladat lesz karban tartani, hiszen várhatóan nagy terhelésnek lesz kitéve, idővel jó eséllyel pótolni kell majd facsemetétől kezdve a padon át sok mindent rajta. Ha viszont nem hagyják lepusztulni az udvarrészt, akkor belátható időn belül a belváros egyik fő gyülekezőhelye születhet itt meg, elérve ezzel a városfejlesztők egyik fő álmát, hogy a megújított közterület egy valódi közösségi térré változna.
Örömteli, hogy nem csak felújították a teret, de a pihenőrésszel egy kicsit tovább is gondolták a funkcióját. Persze el tudtunk volna képzelni ennél izgalmasabb beavatkozásokat is (például, hogy az Érsek utca felé egyáltalán ne legyen rámpa, csak egy majd’ egy méteres szakadék a sétány végén), de már ez is valami, a bulit úgyis megmenti az emblematikus látvány a Forst-ház árkádjaival, háttérben a minorita templommal, ennél nagyobb attrakció talán nem is kell ide. Erősödött az udvar karaktere, nagyon szépen harmonizálnak a modern utcabútorok a történelmi házakkal, bár itt megjegyezendő, hogy itt is nagyon sok épületre ráférne egy alapos felújítás, amíg ezekkel nem kezd valamit a város, nem tudnak igazán érvényesülni a felújított közterületek sem. Az Erzsébet udvar igazi szépségét tavasztól látjuk majd, amikor lomb kerül a fákra, zöld fű váltja a jelenlegi földes részeket, és nem mellesleg letakarítják az építési port a burkolatról. A terület este is igazán impozáns, nappal erre csak a lámpaoszlopok száma utal, hát biztosan van olyan település, ahol összesen nincsen annyi oszlop mint csak itt az Erzsébet udvarban, de cserében este tényleg nagyon jól néz ki a park.
Zárásképp még mutatunk néhány fotót, ami máshová nem fért be, érdeklődőknek viszont ajánlott személyesen is felkeresniük az udvart, ez már ismét szabadon megtehető.
