Szomorú és egyben vészjósló adatok olvashatók a Pénzcentrum június 12-i cikkében a hazai nagyvárosok népességalakulásáról. Az aligha újdonság, hogy fogyunk, nem csak Eger, de az ország is, az ütem azonban egészen meglepő ránk nézve.
Míg Magyarország lakosságszáma 2021-hez viszonyítva 0,5%-kal csökkent, addig Egeré 1,9%-kal. Ez az eredmény a 3. legrosszabb a nagyvárosok listájában, mindössze Salgótarjánban (2,7%) és Szekszárdon (2%) mértek ennél nagyobb csökkenést, még az örök sereghajtó Miskolc is mögénk került az 1,8%-os értékével. Számszerűsítve, a százalékunk -978 főt jelent, a statisztika szerint tehát ennyien vagyunk most kevesebben a városban, mint tavaly. Jó eséllyel az idei az utolsó évünk, hogy még 50 ezres lélekszámmal éldegélünk, jövőre szinte biztosan 49 ezer fő környékén leszünk Egerben. A város népességszámának csökkenése még úgy is drámai, ha az összes várost vizsgáljuk Magyarországon, nem csak a megyeszékhelyeket: Eger a 17. leggyorsabban néptelenedő város volt 2021 és 2022 között Magyarországon. A listán Jászkisérrel és Füzesabonnyal sikerült egy mezőnybe kerülnünk.
Nagyobb időtávot vizsgálva sem szívderítő az eredmény, de az elmúlt 10 évet nézve azért jobban állunk. 2012-2022 között a 7,7%-os eredményével Eger a 6. legnagyobb ütemben fogyó megyeszékhely volt Magyarországon, az előttünk járó városok Salgótarján (13,9%), Szekszárd (9,9%), Miskolc (8,9%), Kaposvár (8,3%) és Szolnok (8,3%) voltak.
A mindenkori városvezetés kudarca az elnéptelenedés
Látható, hogy a népességfogyással néhány agglomerációs települést leszámítva ma szinte minden település szembenéz Magyarországon. 2021-ről 2022-re egyetlen év alatt Budapesten 79 690 fővel, Debrecenben 2 217 fővel, Szegeden 1 832 fővel, Győrben pedig 859 fővel csökkent a lakosság. Ami ránk, és Eger vezetésére nézve tragédia, az a csökkenés üteme. Egyszerűen méltatlan, hogy városunk Salgótarján és Miskolc között szerepel.
Valami elromlott
10 évet vizsgálva Eger nagyjából még a helyén volt. Nyilván lehettek volna jobbak az adataink, és kellett volna is, hogy jobbak legyenek, de látni kell, hogy a Duna rosszabb oldalán élünk, sajnos nem a miénk a legszerencsésebb országrész, így a kollektív szívásban is kicsit több jut ránk, mint ha 200 km-rel nyugatabbra lennénk. Minden jel arra mutat viszont, hogy valami elromlott az utóbbi időben és kezdjük elveszíteni azt a kiváltságunkat, ami eddig az észak-magyarországi régión belül jutott nekünk. Mielőtt nekiállnánk teljes mellszélességgel a városvezetést szidni, azért hagyjuk meg a lehetőségét annak, hogy a statisztikákat mindig fenntartásokkal kell kezelni, és pusztán egyetlen év eredménye alapján aligha lenne szerencsés messzemenő következtetéseket levonni bármiről is. De! Azért azt is láthatjuk, hogy az elmúlt 2,5 év alatt nagyon sok irányból, nagyon sokan kongattak már vészharangokat Egerben, hogy mintha koncepciók és stratégiai irányok nélkül, pusztán az eddigi eredmények farvizén sodródna a város. Ne legyen igazunk, de könnyen beleláthatjuk a jelenlegi helyzetbe, hogy mintha már érkeznének a céltalan sodródás első eredményei, most például azzal, hogy Eger Miskolcot megszégyenítő ütemben vesztett lakosokat egyetlen év alatt.
Szakértelem nélkül nem megy
Továbbra is fenntartva, hogy egyetlen év statisztikájából nem vonunk le messzemenő következtetéseket, még így is minimum bosszantó, hogy legkisebb jele sem látszik, hogy a jelenlegi városvezetést érdekelné Eger sorsa. Amíg a sikereket pusztán abban mérjük, hogy milyen sok program van Egerben és milyen jó, hogy ingyenes rock koncertet szervezünk a Dobó térre, addig azok a lakosok, akik ennél kicsit hosszabb távra terveznének a várossal, joggal érezhetik úgy, hogy nincsenek szakemberek a vezetésben. Nem gondoljuk, hogy egyetlen szakértő sincs a Városházán, akinek a munkája – bár nem olyan színes és hangos, mint egy rock koncert – de valóban Eger hosszútávú érdekét szolgálná, csak ezeket a munkákat valahogy nem sikerül kommunikálni. Ha most úgy lennénk az ország egyik legnagyobb ütemben elnéptelenedő megyeszékhelye, hogy közben a népességmegtartásról szóló városi stratégiát lapozgathatnánk, akkor fele ennyire sem lennénk csalódottak, hiszen legalább a szándékot látnánk, hogy valaki, valamikor kezelni akarta ezt a problémát, csak nem sikerült neki. Egyelőre nincs ilyen. Nem látjuk, hogy a városvezetés hogyan képzeli el Eger jövőjét, viszont amíg bulizunk egy, a nagy közösből finanszírozott koncerten, addig 50 ezer helyett már csak 49 ezren leszünk a városban.
