Kevés dolgot szeretünk annyira, mint Egerről csak úgy kedvtelésből, korlátok nélkül elmélkedni. Örömünk tovább fokozódik, ha másokat hallgathatunk, akik ugyanezt teszik. Ha pedig valaki a blogon keresztül osztja meg velünk a saját, egyébként kiváló ötletét… Akkor célba értünk! Az alábbi bejegyzést és tervet π-től kaptuk. Köszönjük!
November közepén jelent meg egy cikk a Csebokszári egyik ikonikus épületének bevégeztéről, és valami új kezdetéről beszámolva.
Aki élt a lakótelepen annak sokat mond a név: Fakocsma.
Történeti előzményekbe nem mélyülök, személyes emlékből is csak az épület végén lévő ablakocskán át kiadott két forintos fagyigombóc sejlik föl. Felvonulási épület fél évszázadra itt felejtve, nem rossz teljesítmény, sokszorosan túlteljesítette az elvárható élettartamát. A tulajdonosa a bontást, és valami újnak építését határozta el, haszonszerzés reményében; ez így természetes.
Eddig ezzel semmi baj nincs. A közbeszédet az mozgatta meg inkább, mikor felvetődött, hogy a beruházás kapcsán az épület előtti fasor kivágásra kerül. Megmozgatott engem is, és alkotó énem nekiveselkedett, mert a tervezési helyszín izgalmas, kihívásokkal teli. Egy nap alatt lett, ami alább látható, funkcionális program nélkül, csak a hely szabta korlátokat figyelembe véve, amolyan ideáltervezés volt ez, s ezért is lehetett ilyen gyorsan formába önteni az épületegyüttest. Ez nem mélyreható mérnöki munka, csak egy röpke hangulatfestés, gondolatébresztés.
Építészeti előképet a trafó-péküzlet épületegyüttesének rusztikus formavilága adta, mely különböző méretű, de hasonló szerkezeti kialakítású kubusok csoportja, melyek egymáshoz való elhelyezkedésének szabályszerűségét mindössze a derékszögű koordináta-rendszerhez igazodás adta. Homlokzati anyaghasználatát időtálló anyagok adják tufakő falburkolat, látszó vasbeton, melyből készült tető, mintegy kalap fedi a kubust.
Szép szerkesztési elv, mely a háromszöges építési helyen is jól alkalmazható és mely legfőképpen a fáknak a megmaradását is lehetővé teszi.
Formavilágban nem, csak anyaghasználatban tértem el, de csak azért, hogy a felvonulási épület jelentette hagyomány a fa homlokzatburkolatban tovább élhessen. A kalap anyaga már natúr titáncinklemezzel burkolt, ahogy a tetőfedés is.
A többiről már meséljenek a látványtervi tömegvázlatok.
Ami meg majd épül, az egy másik építészcsapat alapos munkájának eredménye lesz, remélhetőleg a fák védelmének igényével.
π
