Február elején éltettük a blogon a Central Park Café-t, az Érsek utcai vendéglátóhelyet akkor még több szempontból is követendő példaként mutattuk be. Ahogy írtuk, a hangulatos kávézó minimális zajszennyezéssel, tisztán tartva környezetét, városképbe illeszkedő módon üzemelt – mi a követendő példa ugye, ha nem ez?! Nos, alig két hónap kellett hozzá, hogy a kávézó jó példából rosszá váljon. Szórakoztató adalék, hogy a közelben élve, első kézből követhettünk a helyzet eszkalációját, mint egy mini magyar dokumentumfilmet az együttélés nehézségeiről.
A bérlők idén év elején átalakították az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiséget, és a fejlesztés érdekes fordulattal járt. Három évnyi békés szomszédi viszony után, sajátos elképzeléssel, hangszórókat szereltek a homlokzatra. Az ötlet sok helyen jól működhet, de nem itt: viszonylag könnyű belátni, hogy a lakásablakok alá helyezett hangszórók zenéje zavaró egy sűrűn beépített, emeletes házakkal szegélyezett utcán. A kávézóval nincs gond, a működésből eredő természetes zajokkal nincs gond, az utca megzenésítése viszont túlzó. Annak rendje és módja szerint a kávézó üzemeltetői több kérést kaptak a kültéri hangszórók kikapcsolására, ám ezek nem hoztak eredményt. Talán valami furcsa ragaszkodás áll az utcai zenélés hátterében, talán egyszerűen félreértett szándék miatt, de végül nem kívántak kompromisszumot kötni. A zene szól, a lakók türelme fogy, a kilátások nem biztatóak.
Az elmúlt évek során számtalan, jobbnál jobb vendéglátóhelyet zárattak már be, vagy lehetetlenítettek el lakók eldurvult konfliktusok eredményeképp. Mindig végtelenül haragudtunk azokra, akik belvárosban élve vágytak kertvárosi nyugalmat maguk köré, és emiatt tettek tönkre egyébként jó helyeket. Ez most sincs másképp, a jelenlegi helyzetnél viszont, végre (?) az áldozat szerepét is átélhetjük. Sok évnyi lakosszidás után új felismerés, hogy a másik oldalon sem mindig együttműködésre törekvő, jófej vendéglátósok állnak áldozat szerepben. Az alap konfliktusból szerencsére csak ízelítőt kapunk, de a kompromisszumkészség hiánya még úgy is ellenszenvet kelt bennünk, hogy alapvetően rajongásig vagyunk mindenkiért, aki a vállalkozásával jobb hellyé teszi Egert. Az élni és élni hagyni elv betartása nem mindig könnyű… A szórakoztató felszín mögött azért ott áll az együttélés komoly dilemmája is, kíváncsian várjuk, merre halad tovább ez a városi együttélésről szóló történet.
