Ezért nem ellenezzük a szobormozgatást

Elérkeztünk a következő véleménykifejtésünkhöz a belvárosi rehabilitáció kapcsán, korábban már leírtuk, hogy mit gondolunk a kerékpárútról és a parkolóházról, jelen cikkünkben nem egy egész projektelemről, hanem a Dobó tér egy almunkájáról, konkrétan a lovasszobor áthelyezésről vélekedünk. Ha valaki szeretne hozzászólást írni, annak továbbra is kéretik betartani a kulturált egymás mellett élés szabályait, valamint ajánlott megfontolni egy rövid gondolatot, ami magára a vélemény kifejtésére vonatkozik. Az talán látszik, hogy nem elsősorban egy egymás rokonait emlegetős blog vagyunk, a hatásvadászat is tekintélyes távolságra áll tőlünk, épp ezért örülnénk, ha a leírt ellenző vélemények továbbmennének az ‘ez rossz, nem kell’ megállapításokon – valljuk ugyanis, hogy ezeknek nincs értelme. Ha már valaki úgy érzi, hogy szeretné megosztani az ilyen jellegű álláspontját másokkal, akkor gondoljon bele, hogy mennyivel jobban leköt minket, ha nem csak azt tudjuk meg róla, hogy nem támogat adott beruházásokat, hanem azt is, hogy miért nem teszi ezt. Nem titkolt szándékunk lenne ez afelé is, hogy tovább szűrjük az olvasóközönségünket, egészen egy olyan rétegre szűkítve, akik építő jelleggel formálnak véleményt Egerről – továbbra is függetlenül attól, hogy az a vélemény éppen támogató, vagy támadó.

Amiért nem szeretjük az ötletet

Több okot is tudnánk hozni, hogy miért nem állunk a szoborcsoport elmozgatása mellett, a legnyomósabbakat emeltük most ki közülük. Egyik ilyen a tökéletes fotózhatósága, amit jó eséllyel el fog veszteni a Szúnyog közbe történő áthelyezés után. Jelen pillanatban ha csak nem a lovak farát kívánjuk megörökíteni, nagyon szép háttér áll az alkotás mögött. Elölről fotózva Városháza, oldalról Dobó tér, alulról pedig a szobor fölé magasodó Minorita templom büszkélkedik a háttérben, nehéz tehát rossz felvételt csinálni róla. Másik ellenérv, hogy jelképes tartalmával valószínűleg a Városháza előtt van legjobb helye a városukat védő vitézek szobrának, vagy ha adott esetben éppen adva van a vidék leglátogatottabb múzeuma, amit Dobó István Vármúzeumnak hívnak, akkor mindenképp annak a közvetlen közelében. Harmadik és egyben utolsó főbb ellenvéleményünk az a félelmünk, hogy nem fog beleilleni a környezetébe az új helyen. A Szúnyog közben a felújítás után ugyanis adott lesz egy teraszos elrendezésű modern köztér, amibe így látatlanul mi nem igazán tudjuk elképzelni a szobrot. Ne legyen igazunk, de jó eséllyel fogja ütni egymást a modernség és a vitézek képe, a méretekről nem is beszélve, hogy egy alapvetően csendes és kisszerű térbe igyekszünk majd beletömködni egy mozgalmas és nagyméretű alkotást. Ez utóbbi ellenérvünk viszont már nem a mozgatás-, hanem inkább a célállomás kérdését támadja meg.

Amiért szeretjük az ötletet

Bárhogy is nézzük, tény, hogy jelenleg nem jó helyen van a szobor. Sem a szakvélemény-, sem az annak idején, 1967-ben felállítók-, sem azon turisták szerint nincs, akik a tér egészét csodálják, nem csak a szobrot magában. Azok vélekednek pusztán erről ellenkezőleg, akik a jelenlegi helyén szokták meg a látnivalót. Véleményünk részben megegyezik a hivatalos állásponttal, miszerint az alkotás jelenleg nem csak a Városházát, de Dobó szobrát is elnyomja, valamint megbontja a tér elnyúló szerkezetét. Pusztán az elsővel nem értünk egyet, nem takarja, hanem inkább kiegészíti szerintünk a Városházát a szobor, de a másik kettőt még különösebb szakmai hozzáértés híján is beláthatjuk. A tér közepén áll Dobó István szobra, háttérben a várral, valahogy így képzeli el az ember egy történelmi város főterét. Jelenleg viszont a „fő szobor” mellett ott van egy másik, ráadásul egy 8×4 méteres, mozgalmas csatajelenetet ábrázoló mű is, ami el nem vonja ugyan a figyelmet Dobóékról, mert nem előtte áll, de a nagyságát mindenképp megkérdőjelezi a várkapitánynak. Az áthelyezéssel, 46 év után ismét Dobóé lesz a Dobó tér.

A szoboráthelyezés kapcsán mindösszesen kétféle indokkal találkoztunk eddig az ellenzőktől, amik ráadásul csak jó indulattal nevezhetők indoknak. Egyik a politikával kelők-fekvők véleménye volt, akik meggyőződése, hogy egy köztéri alkotás áthelyezése is diktatórikus cselekvés, erőfitogtatás, hasonlók. Másik vélemény, hogy így van megszokva, ott a helye. Nos, ez utóbbitól sokkal önzőbb gondolkodásmód nem nagyon létezik egy város életében. A jelenleg véleményt formálók, velünk együtt,  pár évtizeden belül meghalnak, meghalunk és ugyanúgy elfelejtődünk, mint azok, akik még jócskán lovasszobor nélkül ismerték a teret. A várost, pláne egy átfogó belvárosi felújítással, a jövőnek építjük, akiket azon túl, hogy jó eséllyel fikarcnyit sem fog érdekelni, hogy valaha a Városháza előtt is állt a szobor, pont ugyanúgy meg fogják szokni azt a későbbi helyén is, mint ahogy mi is megszoktuk például a Dobó szobrot jelenlegi formájában, pedig régen kisebb talpazaton és némiképp elfordítva is állt már. Azért, mert minket sok emlék köt a lovasok jelenlegi helyéhez, még idézőjeles kötelességünk racionálisan formálni a város jövőjét, a Dobó tér tekintetében pedig mindenképp egy ilyen lépésről van szó. Azt meg csak remélni tudjuk, hogy a szobor tekintetében is.

A magunk részéről mi inkább a Dózsa György térre tettük volna a vitézeket, a jelenleg ott ülő Tinódit pedig megkértük volna, hogy költözzön át inkább ő a Szúnyog közbe, a maga romantikájával biztosak vagyunk benne, hogy jobban illene oda, de hát nem így alakult. A cikk elején felsorakoztatott ellenérvek viszont aligha elegendők ahhoz, hogy heves ellenkezésbe kezdjünk a tervekkel kapcsolatban, azok pusztán rávilágítanak, hogy mindennek van árnyoldala. Morcosabbak akkor lettünk volna, ha a szobor elvesztése lett volna a kérdés, sem más városnak, de még más városrésznek sem szívesen adtuk volna oda az egykor ugye egri fiatalok közös munkájából megszületett művet. Így viszont, hogy Egeré marad a szobor, nem gondoljuk, hogy valódi súlya lenne a kérdésnek – azon túl, hogy  tetszik, vagy nem tetszik az ötlet, legalábbis semmiképp sem.