Egyszerű kisvárosi polgárként mindig sóvárogva néztünk a nagy és fejlett országok turisztikailag felkapott településeire, hogy mennyire meglátszik mindenen a pénz, amit ott csinálnak. Egyik ilyen maradandóan keserédes felfedezésünk a velencei Szent Márk téren történt, ahol az egyik épületet éppen felújították ottjártunkkor (talán a Correr múzeum volt az, de erre mérget már nem vennénk azért). A turpisság abban rejlett, hogy a felújítás tényét csak egy hosszú hunyorgás, majd az épület megközelítése után tudtuk magabiztosan megállapítani, lévén, az építési állvány hálójára magának az épületnek a fotója volt nyomtatva.
Akkor elkezdtük figyelni és persze kiderült, hogy nem az olasz egy ilyen hightech nép, hanem bevett gyakorlat ez számos más országban is, kis hazánkat kivéve – nálunk is biztosan számos esetben alkalmazták már a módszert, de tény, hogy nem gyakori jelenség. Egerben például soha nem találkoztunk eddig vele, pedig mindig gondoltunk rá, amikor mondjuk a megújuló Líceum mellett sétáltunk (valljuk, hogy az volt minden idők legcsúnyább állványozása Egerben, de legalább az eredmény szép lett, úgyhogy gyorsan el is felejtettük az előzményeket). Az ilyen hálók hiányát számon kérni persze nem lehet, felületesen, de ismerjük az ekkora anyagok nyomtatási költségeit és fordított esetben biztos, hogy arra a pár hónapra mi sem vernénk gyakran millióhoz közeli költségekbe magunkat miatta. Ámde úttörőként a Városháza felújításánál végre éltek a lehetőséggel és ha nem is az egész épületre, de legalább a főbejárat fölé a felújítás előtti fénykép került. Ráadásul színesben, nem is csak körvonalakkal, ami egy alternatív megoldás szokott még lenni ezekre az esetekre, úgyhogy mélységes tisztelet a kitalálója előtt!
Én voltam, köszi