Belvárosi körkép március elejéről

Annyira hátborzongatóan jó idő volt ma, hogy nem tudtunk otthon maradni, ezért inkább bementünk a belvárosba és jól szétnéztünk – úgyis régen csináltunk már hasonlót. Elhatározásunkkal láthatóan nem voltunk egyedül, sok tucat nézelődővel osztoztunk a feltúrt belváros látványán, aminek ilyen körülmények közt még kimondottan kellemes hangulata is volt. Össze sem tudtuk hasonlítani ezt azzal a legutóbbi emlékünkkel, amikor még sárban dagonyáztunk végig a Dobó téren és habzó szájjal szidtunk mindenkit, aki csak eszünkbe jutott, többek közt magunkat is. Rögtönzött mai túránk eredménye felemás lett, volt aminek örültünk és volt, aminek nem, kezdjük a negatívumokkal.

Bezárták a Dobó tér melletti folyosót. Hogy csak hétvégére-e, azt nem tudjuk, de mindenesetre fájó szívvel láttuk a rácsot. Ugyancsak nem örültünk neki, hogy még mindig csak jelképes szinten folyik a munka úgy a Végvári vitézek terén, mint a Gárdonyi Géza téren, a Zalár utca autósforgalom elől elzárt szakaszához pedig hozzá sem nyúltak. Meg nem lepődtünk ugyan rajta, hiszen sokszor elmondták már, hogy azokat a végére hagyják, a parkolóhelyekben rejlő fő okot is megértjük, de titkon azért bíztunk benne, hogy hátha meglódulnak és nekiesnek ezeknek is – annál hamarabb lenne ugye kész akkor a környék. De nem, nos mindegy, kivárjuk. Az Eszperantó sétányt viszont nem értettük, ott szépen visszatemették a kicserélt közműveket és minden nyugodtan áll, noha annak viszont készülnie kéne, legalábbis a mi infóink szerint mindenképp.

Nem tudtunk mit kezdeni a parkolóházzal, ami kapott egy tök menő, napelemes parkolóhelyjelzőt az út fölé, ami viszont mindhiába mutatja kitartóan a 153 szabad kocsiállást, ha még mindig nem lehet használni közülük egyet sem. Már akkor is megkésve, de tavaly húsvétra ígérték először a ház használatba adását, most lassan megint itt lesz ez az ünnep, de az a fránya nyúl még mindig nem akarja megtojni nekünk az új városelemet.

Kitörő lelkesedéseink következnek, egyik ilyen volt a Bajcsy-Zsilinszky utca állapota, ami leginkább egy homokos szabadstrandra hasonlít. Víz nélkül. A legjobb volt, hogy ottjártunkkor egy gyerkőc is meglátta a benne rejlő lehetőséget és magát hasra vágva kezdett homokozni a markoló árnyékában. Az anyja láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de végül is hagyta kibontakozni a gyerkőcöt, ha elkészül az utca, egyhamar úgyse lesz ugye hasonlóra lehetősége. Mi is ajánlanánk a Bíborosnak, hogy használják ki az alkalmat, a munkások hazaszállingózása után pár kihelyezett napernyős asztal biztos dobna a hangulaton és forgalmon – Szegeden lépte ezt meg egyszer az Árkád bevásárlóközpont, teleszórták homokkal az épület tetejét és strandhangulatot teremtettek vele a város közepén. Másik nagy örömünk a Dobó tér volt, ahol végre-valahára megjelentek az első új betonfoltok. Egyszer ülőalkalmatosság lesz belőlük, de a lényeg, hogy már építik a teret, nem pedig bontják!

A cikkbe beszúrtakon kívül is kismillió képet csináltunk még, ezeket a facebook albumunkban lehet megnézni a linkre kattintva.