Egészen elképesztő dologra bukkantunk a napokban a Dobó téren.
A teret körbe- és átszeli egy, illetve több vakvezető sáv (ami nem díszburkolat). Ez szuper.
Ez nagy segítség annak, aki szeretne bejutni például a Városházára vagy átjutni a tér másik oldalára.
De miért nem készült el ez a sáv a Minorita templom bejáratához, vagy éppen a Szent Hedvig Kollégium ajtajához? Mi értelme van annak, hogy a két épület közötti falhoz, egy emlékhelyhez vezetik a népeket?
És a legdurvább, hogy egy vak ember tette ezt szóvá nekünk…
A képek ferdék sajnos, tudjuk. Bocsi érte.
Ez esetben helyesen lett kialakítva a taktilis sáv (vakvezető) ugyanis elvezeti egy olyan tereptárgyig ami aztán továbbvezeti a látássérültet, ez esetben a ház faláig. A sáv végén látható egy kereszt irányú rovátkolás, ami az irányváltásra készteti a használót (véletlen lehet, hogy pont e helyre mutat), nemúgy mint a másik fotón a lépcsőhöz, majd utánna a bejárathoz vezető egyirányú megvezetést (nincs kereszt rovátkolás!), e sávok célja a bejárathoz irányítás. Lehetséges, hogy a célközönséget is meg kellene tanítani használni a – pályázatok által a beruházótól-tervezőtől-kivitelezőtől görcsösen megkívánt akadálymentesítési követelményeket kielégítő – sokszor értelmetlen, méregdrága és legtöbb esetben sosem-használt műszaki megoldásokat. Egyébként a látássérült (vak) tudaná, hogy hova megy, ha minden bejárathoz vezetne egy sáv? Nem! Csak akkor, ha valaki egyszer elvezeti az adott célhoz, majd rutinból már sávok nélkül is odatalál.” És a legdurvább, hogy egy vak ember tette ezt szóvá” Nektek… A cikk írója gondolom nem képviseli sem a mérnöki szakmát és nem fogyatékkal élő, ezért „szuper” lenne, ha szakmakritikus írásainak tartalmát egy kis előtanulmányokkal megalapozná és nem vaktában lőne, mert bizony ez a cikk „elképesztő” mellélövés.
Tisztelt Ismeretlen Hozzászóló!
Ezt nem értem: A ház falág jó elvezetni a vakot, mert van irányváltásra utaló jel. (Az emléktáblát remélem Braille-írással is ellátták.) A lépcsőnél, ezek szerint hibás jelzés, mert nincs utalás a lépcsőre. „Egyébként a látássérült (vak) tudaná, hogy hova megy, ha minden bejárathoz vezetne egy sáv? Nem! Csak akkor, ha valaki egyszer elvezeti az adott célhoz, majd rutinból már sávok nélkül is odatalál” E megállapítás szerint akkor ez ez egész sávozás fölösleges? (UtáNa egy megjegyzés: a nyelvtani előtanulmányok sem haszontalanok!)