Skip to main content
Belvárosi rehabilitáció

Kétségek gyötörnek a Dobó szobor kapcsán

By 2015. május 14.5 hozzászólás

A belvárosi rehabilitáció keretében felújították a Dobó szobrot, melyet egy éven belül meg is rongáltak és amit azóta újra megjavítottak. Na most a javításig abban a békés tudatban léteztünk, hogy jött egy végletekig kemény legény, aki ezen tettétől várta, hogy majd észreveszik a kislányok. Ezzel különösebben nem lenne gond, kín persze a javítás, de ilyen karakterek mindenhol vannak és érdemben nem lehet velük mit kezdeni, ha őrökkel védetjük a szobrot, akkor a következő utcatáblával keménykednek, ergo szélmalomharc az egész.

doboterihinta

A TV Eger tegnapi híradójából kiderült azonban, hogy valószínűleg nem egy kemény legény állt a háttérben, hanem egy gyanútlan alany, aki jó ötletnek tartotta ráülni a láncra és hintázni azon. A félholdat ábrázoló bigyó ezt nem annyira díjazta és kiszakadt az alapjából. Ahogy elmondták, az érintett kő nem lett kicserélve, a félholdas bigyó így rövid furattal, műgyantás kőporkeverékkel „megerősítve” várta végzetét. A restaurátorok most még jobban megerősítették a csapot, viszont ugyanilyen rögzítőanyaggal állították vissza a díszt. Mindenhez nagyon értő és emiatt persze rögtön kötekedő szakemberként felmerül bennünk, hogy a) így kibírja-e a félholdas bigyó, ha jön a következő hintázni vágyó személy és b) a többi kő is ennyire stabil? Mert ha igen, akkor ugye nem állunk olyan túlzottan fényes jövő előtt. A legrosszabb, hogy nyugodt szívvel még bronz félholdat sem állíthatunk minden hintázó fenekébe, mert igazából nem az ő hibájuk a dolog. Persze nem rendeltetésszerűen használják, de semmi nem figyelmeztet a leszakadás veszélyére és a lánc tényleg adja magát az ilyen jellegű szórakozásra, olyan mint Gárdonyi öle a szomszédban, abba is muszáj mindenkinek beleülnie, mert hát csak.

doboterihinta2

Az a) kérdésre talán az adhat megnyugtató választ, hogy bár nem ismerjük őket, de a korábban elvégzett munkájuk alapján a két restaurátor elég szépen dolgozik, tehát valószínűleg picit jobban tudják tőlünk, hogy mit csinálnak. Ha rajtuk múlik, akkor biztosak vagyunk benne, hogy a most megerősített félhold bigyó nem fog még egyszer kiszakadni, ha a kövön múlik viszont a játék, akkor már felemásabbak az érzéseink. Csak úgy, amint a többi gömböt illetően is. De ha eddig nem volt jellemző a kiszakadás, hátha ez után sem lesz majd az. Max építhetne egy hintát valahová a közelbe a városvezetés, mert láthatóan van igény rá.

Szólj hozzá! 5 hozzászólás

  • Lakatos Dávid szerint:

    Anno is volt olyan hülye aki hintázott rajta aut.kibírta csak eltelt néhány év :)

  • Tudor szerint:

    Masszívan nem értek egyet a cikkel, mert akaratlanul is normális dolognak állítja be a hatalmas emberi hülyeséget! Ahogy – Rejtőt idézve – nem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani, úgy itt is igaz: nem lehet minden egri látványosságot 24 órában őrizni. Miért is kellene tábla? Táblázza végig a város az összes szép egri részletet, hogy ne tessék már tönkretenni, mert nem arra való? Ez olyan lenne, mint a mikrosütő használati utasításában az a bizonyos, kivételek között szerepeltetett macska…. Ne már…? Én a magam részéről végtelenül sajnálom azt a 90-100 kilogrammosra megnőtt, szép, meglett embert, akinek magyarázni, vagy a cikk szerint táblával jelezni kellene, hogy szobrokon, meg díszláncokon nem hintázunk. Miért? Mert csak….

    • Sasi szerint:

      A cikkben egy fél szóval sem szerepel, hogy kéne tábla :( De egye fene, jogos a kritika, olyannyira, hogy közzététel után még nekem is eszembe jutott, hogy külön bele kellett volna írni, hogy „hiába nincs figyelmeztetés, nem is kell, mert az egész szobrot tönkretennénk vele”. Csak aztán úgy voltam vele, hogy hátha nem lehet félreérteni enélkül sem a szándékot. Nos, félrelehetett.. :)

      De tisztázva, én sem gondolom, hogy kéne figyelmeztetés, az egyetlen megoldás az lenne, ha a lánc elbírna egy embert. Merthogy, és innentől már az írással párhuzamban menve, figyelmeztetés nélkül a leszakadás a város hibája. Az emberek sokfélék, egy turizmusból élő városban pedig kiváltképp, ezer féle karakter fordul meg a belvárosban napról-napra. Lehet sajnálni azokat, akiknek a láncon hintázás jelenti a szórakozást, de ez nem megoldás, ahogy a graffitire is lehet fejet rázni, a vékony lemezből készült megállítótáblákon is lehet csodálkozni, ha bezúzzák őket, de ezzel nem jutunk előrébb. Ez olyan mintha a padok háttámlái sorban történek szét a ráülők súlya alatt, mondván, azoknak papíron csak annyi terhelést kell kibírniuk, hogy valaki nekik dől. Ami kikerül az utcára, annak számolnia kell egy adott metszetben az ilyen, hát, nevezzük „más fajta” karakterekkel is. A láncnak nem kell elpusztíthatatlannak lennie, de azt, hogy ráüljön valaki, azért illene kibírnia

  • Tudor szerint:

    Kedves Egri Napok, Kedves Sasi! Kicsit hosszabb leszek, ezért bocsánat, de fontosnak tartom, mert másként gondolkodom, pedig (nagyjából még) fiatal vagyok, legalábbis annak érzem magam… :)

    Erre a részre gondoltam: „Persze nem rendeltetésszerűen használják, de semmi nem figyelmeztet a leszakadás veszélyére és a lánc tényleg adja magát az ilyen jellegű szórakozásra…” Ha az a meglátásotok, hogy semmi nem figyelmeztet és talán figyelmeztetnie kellene (ugyanis ez érződik az eredeti sorokból) akkor felteszem: nem hangosbemondóra gondoltatok… Ez esetben viszont leginkább tábla jöhet szóba… E gondolatmenet mentén utaltam a táblára, mint figyelmeztető eszközre, amit magam is marhaságnak tartanék, ez szerintem világos a fenti soraimból.

    A hozzászólásod második felében írtakkal nem tudok egyetérteni. Az emberek sokfélék, de attól még nem hiszem, hogy egy szobrot övező díszláncnak el kellene bírnia bárkit is. Gárdonyi pipája szerintem például kifejezetten nem bírja ki, ha bárki is elkezdi rángatni, nyúzni, rugdosni és miegymás, pusztán azért, mert az egy pipa egy szobron, nem pedig játékszer és nem is vandálbiztos utcabútor. Műalkotás, vagy mi… A sokféle ember is tanulja meg tiszteletben tartani a köztéri műalkotást és azt, amit egy szobor képvisel!
    Ha úgy gondolkodunk, ahogyan te írtál, akkor Dobót akár ketrecbe kellene zárni, mint sajnos a szerencsétlen Bacchust annak idején a Szépasszonyvölgyben. (Most egy gyönyörű, Nagyszőlősről érkezett kis szökőkút áll a közelben egy csodás szobrocskával, ami meglehetősen törékenynek tűnik, de valahogy mégsem bántotta eddig senki, pedig az a Szépasszonyvölgy… szerencsére jobb sorsa van egyelőre, mint Bacchusnak…)

    Elnézést az iróniáért, nem bántó akarok lenni, de hova vezet az a gondolkodás, hogy ez a műalkotás így nem jó, mert a lánc nem bír el egy embert??? Ez a felújítás nem jól sikerült, mert a kőgolyó csapjait a szobrász-restaurátorok pontosan ugyanazzal az anyaggal és ugyanazzal a technológiával rögzítették, amit másutt is használnak…Egerben ez nem jó… A ragasztóanyag sem jó, mert nem olyan erős, mint amire Egerben szükség van, hiszen annyifélék vagyunk… Egerben más eljárással kell szobrot restaurálni és rongálást javítani, mint máshol, mert Egerben jön Józsi, s ő „másfajta”…

    Pontosan ez a problémám az eredeti cikk általam idézett részével: amikor a vagy szándékos, vagy csak puszta marhaságból (de akkora nagy marhaságból, hogy az csak úgy kolompol!!!) elkövetett rongálás ügyét kóstolgatjuk, akkor szerintem élesebb, világosabb, egyértelműbben megfogalmazott vonalat kellene húzni a puszta hülyeség és a még normális, vagy akár városi feladatként elkönyvelhető óvintézkedések között. Ezt nem éreztem a cikkben, hiszen a szobrot szépen restaurálták, a kőgolyókat megcsinálták normálisan (ahogyan az korábban is évtizedeken át megoldott volt), sőt, a láncok és a kiegészítő fém elemek is tudtommal egytől egyik újak… Mindez a város feladata volt a pályázat keretében és el is készült.

    Meggyőződésem: nem azzal jutunk előrébb, hogy „védjük” a hülyeséget és butaságot, illetve a nyilvánvalóan másból eredő, ám mégis, néha hasonló eredményekkel járó vandalizmust. Sokfélék vagyunk és sokféle ember ül a börtönben is…szerintem érted, mire akadok kilyukadni.
    Egy másik gondolat: sok-sok kirakat van üvegből, ami pedig nem egy nagyon strapabíró anyag, mégis rendre üvegből készíttetik azok a szegény boltosok….pedig ha tudnák, hogy sokfélék vagyunk és néha egy-egy részeg betör egy-egy kirakatot, nyilván fémből, vagy fából csináltatnák…csak az akkor már nem kirakat.

    Az én véleményem tehát az, hogy a láncon márpedig nem hintázunk, Gárdonyi ölébe márpedig nem ülünk, a lovasszoborra sem mászunk fel. Azért, mert csak… Rostás Bea Piros Nemzedékek terén álló szobrára nem kenünk/fújunk festéket, mert hívogató a fehér felület, de nem nyomunk rá rágógumit sem, mert épp ott voltunk és már elment az íze…nem is mászunk rá hegymászó felszereléssel, csak mert az egy jó kihívás, vagy buli…pedig megtehetnénk, hiszen sokfélék vagyunk itt, ebben a városban, nemde?
    A határ szerintem itt húzódik: Pistike, ne tölts mosóport a szádba, ne hugyozz a templom tövébe, ne lövöldözz a festékpatronnal a háborús emléktáblára….. Miért? Mert nem, Pistike, ugyanis az ezerből akárhanyadik fajta karakter is volnál te, akkor sem tehetsz ilyet.
    Szerintem ezt nem kell tovább magyarázni. Mindenki viselkedjen normálisan, ugyanis van olyan fogalom, hogy normális és van mögötte egy széles körben elfogadott és követendő példaként ismert jelentéstartalom is. Mind a szülők (én is az vagyok és soha nem engedtem a gyerekeimet a szoborra mászni), mind a fiatalok/gyerekek tanulják meg rendesen megbecsülni a megújított értékeinket, pláne, ha az mondjuk egy messze földön ismert és kedvelt történelmi miliő központi eleme. A kisfiam (még nincs 4 éves) nagy-nagy érdeklődéssel hallgatja, amikor a Dobó szobornál a kapitányról és a vár történetéről (meg persze a most a Török kertben látható daruról) mesélek neki és eszébe sem jut, hogy hisztizzen azért, mert nem hintázhat a láncon…viszont várkapitány szeretne lenni… :) Ennyi. Olyan nagy kérés, hogy valami hasonlót várjunk az emberektől, hasonlóra kérjük meg pl. őket egriként, amikor valakit a láncon látunk hintázni? Ahogyan kedvesen útbaigazítjuk őket, ugyanúgy kérhetünk is tőlük, s egyúttal szóba is elegyedhetünk velük, mesélve a felújításról, Eger újdonságairól, vagy éppen régi értékeiről, mindarról, amire egriként büszkék lehetünk?
    Én a magam részéről normális világban szeretnék élni, ahol ez lehetséges, éppen ezért részemről ez rendszeres gyakorlat, és ettől még nem érzem magam csendőrnek, csak egy normális egrinek, akinek fáj, ha megrongálják az új Dobó szobrot. :)
    Na, ennyi és tényleg bocs, hogy ilyen borzasztó hosszan, de ezt rövidebben nem nagyon tudtam kifejteni.

    • Sasi szerint:

      Semmi gond, erről szólna elvileg a blog, hogy beszélgetünk Egerről :) Lényegében ugyanúgy gondolkozunk szerintem, csak egy dolgot látunk mindössze máshogy, a város felelősségét. Nyilván én sem pártolom, hogy hintázzunk láncokon, nem gondolom, hogy ez lenne a helyes magatartás és általában, nekem ugyan nincs, de ha lesz gyerekem, sem hiszem, hogy fogom erre buzdítani. Meg talán azt sem kell bizonygatni, hogy a város is szívügyem, ez nem olyan fikázós oldal, ahol annak örülünk, ha valami rossz (teszem hozzá, ahogy máskor, most is, ha negatív dologról írok-írunk, mindig van benne valami pozitív, most például a restaurátorokat ismertem el, mert tényleg szép munkát végeztek). Szóval a kritikák 99%-a tényleg igyekszik objektív maradni. Hátha így más színben tűnik fel. :)

      No, és amiben nem értünk egyet. Tehát fenntartva, hogy szerintem sem helyes adott esetben például hintázni a láncon, látjuk, hogy nem lehet arra alapozni, hogy ezt mindenki így gondolja. Jó lenne egy normális világban élni, de amíg ez nem jön el, bizonyos szintig fel kell készülni az ilyen karakterekre – ahogy általában sikerül is ez és egyre inkább előtérbe kerül ez a szemlélet. Anti-graffiti vegyszereket gyártanak, vandálbiztos utcabútorokat terveznek, nem csak nálunk probléma ez, sőt, nagyobb városokhoz képest elenyésző az az incidensszám, amivel mi találkozunk, de szóval a magunk érdeke miatt számítani kell a problémás egyedekre, mert különben rosszabbul jövünk ki mind anyagilag, mind mindenhogy. Ha a láncok nem bírják ezt a terhelést (és ezek szerint nem bírják), akkor előbb-utóbb a többi is kiszakad majd, mert mindig lesz olyan, aki azon akar hintázni. Belátható időn belül így többe fog kerülni az egyszeri felújítás, majd a sorozatos javítgatás, mintha az elején rááldoztunk volna egy nagyobb összeget és vagy úgy oldottuk volna meg a láncot, hogy ne csábítson hintázásra, vagy pedig olyan strapabíróra csináltuk volna, hogy kibírja ezt. Dobóékat sem csak úgy rögzítették, hogy szélcsendben fennmaradjanak. És nem mellesleg esztétikailag sem biztos, hogy ugyanúgy fognak kinézni a már széttört és újraragasztott kövek, meg az addig vezető út is elegánsabb lenne, ha nem kéne átadás után nem sokkal már javítani. Tök egyértelmű, hogy mindennel nem lehet számolni, soha nem újítottam még fel Dobó szobrot, de valószínűleg én mindet elrontottam volna rajta, amit csak lehet, tehát nem arról van szó, hogy a hülye mesterek és a hülye város ezt is elrontotta mint mindent és amúgy is minden rossz és értjük… :) Szerintem egy teljesen baráti hangvételű, ugyanakkor valós problémáról, objektívan író bejegyzés a fenti, lévén, erről szól a blog, szöszögünk Egerről, a jó és a rossz dolgokról egyaránt, merthogy van mindkettőből. Talán aprócska köze van ahhoz, hogy én írtam, de továbbra is egyetértek a cikkemmel, ugyanakkor látom a te álláspontodat is. Nem tudtál meggyőzni engem az igazadról, ha a mostani kommentemmel nekem sem ment ez veled, akkor valószínűleg már így is maradunk, de ez sem baj. Milyen unalmas lenne, ha mindenben egyetértenénk. Mondjuk akkor pl a láncon sem hintázna senki :) De a magam részéről köszönöm és örülök, hogy te is normálisan leírtad, hogy mivel nem értesz egyet és eleve, hogy mit gondolsz a témáról!