Szeptember 9-én délután négykor átadták az egykori Szúnyog köz helyén épült Végvári Vitézek terét. Az átadó jóval többről szólt egy új közterület leleplezésénél, ez volt ugyanis a belvárosi rehabilitáció utolsó projekteleme – a szerdai átadóval így az egész nagyberuházás végére pont került. Nem kizárt, hogy erről még írni fogunk a közeljövőben, de egyelőre maradjunk a tárgyánál és lássuk Eger legújabb kincsét, a Végváriak terét.
Szeretünk veszélyesen élni, ezért a megszokott, először rosszat, aztán a jót sorrendünket felrúgjuk és vegyesen fejtjük ki véleményünket. Kezdve így rögtön az első benyomásnál, amit máris egy kudarcnak élhetünk meg. Az emberek túlnyomó többsége először ugye a Dobó téri hídról fog találkozni az új térrel, na és mit lát a nagyérdemű? Egy omladozó házat egy ramaty kőfallal, ami mögött van pár fura fehér lépcső. Az Offi ház épülete (csak úgy mint a történelmi belváros legtöbb másik háza) sürgősen tatarozásra szorulna, a hátsó üvegrész pedig rögtön elbontásra. Utóbbi a legdurvább, kimondottan undi látvány, nem igaz, hogy azzal nem lehetett kezdeni valamit az átadásra. A kőfal egy része még épül, de csodát nem várhatunk tőle, ha a meglévő folytatás csúnya – márpedig a meglévő folytatás nagyon csúnya. Szomorú, hogy a lovasok szobra is takarásban van, egy ilyen művet mérnöki hiba volt úgy elhelyezni, hogy ne lehessen látni a főtérről. Ugyancsak nem klassz, hogy ha valaki, valami beteges vonzódás miatt mégis kedvet kap a terasz felkeresésére, akkor azt a legrövidebb úton egy szűk kis járdán teheti meg az ütött-kopott Offi és a patak fala között. Adott volt a terep, max egy patak fölé benyúló résszel lehetett volna szélesíteni a dolgon, de az meg lehet, még idétlenebbül nézett volna ki, rossz adottság, így jártunk.
Érkezzünk a térre a Kis-Dobó tér felől és először maradjunk is a felszínen. Egyelőre picit kopasz a látvány, de ha megnőnek a fák, egy baromi jó park lesz belőle. Bevalljuk, még képekről sem számoltuk meg, de vagy 20 facsemete került kb. kiültetésre, ez nagyon szép szám, pacsi érte a tervezőknek! Középtájra araszolva egyre alaposabban tudjuk szemügyre venni a szobrot is, ami hihetetlenül jól mutat felújítva. A világos fal előtt is szépen mutat, bár tény, hogy éppen emiatt napsütésben rosszul lesz fotózható, viszont nagyon jó, hogy már kényelmesen körbejárható az egész. Ami nem tetszik, hogy kis talapzatra került, ez egyáltalán nem mutat jól egy ilyen robusztus alkotásnál. Jó viszont, hogy ha már ilyen alacsonyra kerültek szegény lovak, legalább tiltó táblát nem tettek melléjük, így boldog-boldogtalan felmászhat hozzájuk. A hülyébb fajta úgyis letöri majd pár héten belül a kardokat, de a többség szempontjából ez mindenképp jó, az embereké a szobor, akik megérinthetik és érezhetik azt.
A Lenkey suli felőli oldalról is szép a látvány és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha a Gárdonyi tér irányából találkozunk először az új terasszal, akkor az első benyomás is egészen más (ez látható a bejegyzés első képén). Onnan konkrétan egy kis egri csodát látunk magunk előtt patakkal, szép térrel, barokk házakkal és a háttérben a várral, hát szóval na. A hídon állva dobog csak igazán az egri szív. Random került egy mini játszótér, vagy micsoda is a hídfőhöz, ami nagyon idétlen ott. Alapvetően nem rossz ötlet, hogy növeljük a belvárosi játszóterek számát, pláne téve mindezt egy általános iskola mellett, de egy (!) darab mászókát kitenni elég vicces elgondolás. Semmihez nem illik és nem indokolt oda ilyen formában, ez városképi szempontból hülyeség volt. Nagyon jó viszont, hogy a háttérben megújult a Kálvin-házhoz tartó kis sétány.
És akkor a végén lényeg: menjünk le a teraszra! Egri viszonylatban izgalmas újdonság született, az országot járva nem olyan nagy szám ez, de legalább már van ilyenünk, tényleg jó dolgot hoztak létre a tervezők. Sajnos a kilátás nem szép lentről, de hát nem is ezért megy le az ember, hanem, hogy közelebb kerüljön a patakhoz. És ez a lényeg, ilyen nem volt eddig és ez hiányzott nagyon a városból. A patak összekapcsolása az emberekkel. Már oda lehet menni hozzá, le lehet ülni mellé és nem csak egy tekintélyes távolságból, felülről lehet csodálni. Ha egyszer végeznek a kerékpárút építéssel, a víz is kitisztul majd, látjuk majd a halakat, kacsák jöhetnek az iskolások által bedobált kenyérre, az állattetemeket pedig egészen a Lajosvárosig sodorhatja majd a víz. De tényleg, előre kérjük a kacsák nevében is, hogy kerüljük majd légyszi a kenyeret – zöldséggel, vagy magvakkal például viszont simán odaszoktathatjuk ezeket a jópofa teremtéseket. Maga a terasz egyébként nagyon jól lett kivitelezve, akadálymentes is lett, kiülőket is kapott, le a kalappal előtte. A terveken még látható vízesés sajnos elmaradt, ezért nagyon-nagy kár, de aki nem látta a rajzokat nem keresi, úgy meg nem is hiányzik a látványosság. Helyette egy magyarázó tábla került a falra, ez a talált régészeti leleteket mutatná be az érdeklődőknek, hát inkább kevesebb mint több sikerrel. Aki csinálta, biztos tudja, hogy mi-micsoda rajta, kívülállóként azonban egy kötésmintához hasonlít első ránézésre a dolog, de az mindenképp kiemelendő, hogy angolul is kőbe lettek vésve a szövegek. Az egy lekerült facsemetéről egyelőre nem nyilatkoznánk, ha meg tud nőni, baromi jól fog kinézni ott, de félő, hogy az első tavaszi árvíz kettétöri majd szegényt. Persze ne legyen igazunk, hajrá fa!
Az utcabútorokról nem írtunk még, a végére ők is beférnek. Nagyon jól mutatnak a modern lámpák, kár, hogy a Dobó téren nem merték őket használni, ott most elég furán hatnak a szögletes modern téren az íves, régies hatású megoldások, mindegy, a Végváriak terén már szerencsére bátrabbak voltak a tervezők. A kukák és a padok a jól ismert fajtából jöttek, a bicikli tárolók viszont valamiért viccesen alacsonyak lettek. Állítólag használhatóak, de furán néznek ki. Örömteli, hogy a szobrot árgusan figyeli egy kamera, ami ha visszatartó erőt ugyan nem is mindig jelent, de a későbbi eljárásban azért jó segítség lehet. Ahol egy szép szobor, mögötte pedig egy nagy fehér falfelület van, ott mindenképp jól jön az ilyen.
Összegezve a Végvári Vitézek terét, egy nagyon örömteli dolog született a belvárosban, ami várhatóan kedvelt találkozóhelye lesz majd kicsiknek-nagyoknak. Ha azt nem is nézzük, hogy korábban egy üres épület és egy autóparkoló állt a helyszínen, a városnak önmagában is szüksége volt egy ilyen, idézőjelben, de izgalmasabb térre. Szintúgy a patak bekapcsolása is időszerű volt már a város vérkeringésébe, ergo egy végletekig örömteli fejlesztést kaptunk, ami csak hozzátesz Eger értékeihez.
Csak egy idézet, ami nagyon helytálló:
„Az emberek túlnyomó többsége először ugye a Dobó téri hídról fog találkozni az új térrel, na és mit lát a nagyérdemű? Egy omladozó házat egy ramaty kőfallal, ami mögött van pár fura fehér lépcső. Az Offi ház épülete (csak úgy mint a történelmi belváros legtöbb másik háza) sürgősen tatarozásra szorulna, a hátsó üvegrész pedig rögtön elbontásra. Utóbbi a legdurvább, kimondottan undi látvány, nem igaz, hogy azzal nem lehetett kezdeni valamit az átadásra. A kőfal egy része még épül, de csodát nem várhatunk tőle, ha a meglévő folytatás csúnya – márpedig a meglévő folytatás nagyon csúnya. Szomorú, hogy a lovasok szobra is takarásban van, egy ilyen művet mérnöki hiba volt úgy elhelyezni, hogy ne lehessen látni a főtérről.”
Erre kaphatnánk választ, hogy mi lesz az Offi házzal. Felszólította-e már a város a tulajt, hogy hozza rendbe az épületet kívülről, és bontsa el a hátsó részt? Vagy így marad világ csúfjára még hosszú évekig?
A másik, hogy mikor fogják végre megnyitni a patak túloldalán az átjárót? Ott lesz a nyilvános vécé állítólag, talán tavaszra, bár már most is késő, de reménykedjünk, hogy tényleg megcsinálják.
Szóval nincs még lezárva a project egyáltalán.
Még egy kérdés: Mi lenne, ha egyszer tökéletesre sikerülne valami ? ….vagy megpróbálnánk a tökéletesség felé haladni…sajnos néha még ennek a kísérlete sem látszik….megelégszünk a ” még elmegy”-el…Hát valahogy ez a tér is így „elmegy”…